bádog dobozban küldöm
neked a lelkem
egy jó konzervnyitót végy
s megtudod ki vagyok
ahogy a fém puhán
a fémbe harap
s rágja rágja
míg körül nem ér
álmos Fehér Törpék
villognak szemedbe
kék zöld és piros
vonalak hajlonganak
s dobhártyád
a csönd bontja fel
fejedből elszivárog
a világ
virágillat
koppan a doboz
a padlón
csak a konzervnyitó
marad mi volt
fehér virág
nyílt a szíveden
érintsd meg
a porzók bibék
hozzád tartoznak
tépd a szirmokat
szeret
nem szeret
szeretem
nem szeretem
s feledd el
az utolsó mi volt
egy lecsupaszított
virág
semmire nem válaszol
a zsalugátert
kerülgető fény
rabruhába öltöztet
igen rab vagy
végig nem gondolható
nem magyarázható
történések
közé zártan
kimondhatatlan
moccanások kötöznek
fekszel a padlón
s figyeled vágyaid
akadályfutását
a fénycsíkok között
emlékeid
a múlt vázájában
száradó csokor
feletted
porszemek forognak
lehetne ez az ágy
lövészárok is
s mi
összegabalyodott hullák
halottgyalázó kezekkel
tapogatnánk egymást
foltos szagló
gyönyöröket keresve
lehetne
ássunk hát
tollak cihák
ágyrugók között
óvóhelyet a szerelemnek
mert jönnek már
a józanító érvek
jönnek s elföldelik
a csókjaink
cipőid a helyükön
köveket keresek
ablakot tükröt összezúzni
de ágyadban kövek
úgy mint te nincsenek
repül a párna repül a paplan
az ágy vétlen áldozat
vízcsobogás
ajtó nyílik
de meztelen lábaid
hiába hoznak
hiányod többé
nem szűnik