az idő-homok felissza életünk tetteinktől nedves múlt időn tétovázva ízlelgetjük a felismerést semmit nem értünk kövek közt várunk mint ki -nem-nyílt virág csipkés árnyékok bujkáló fények mögött rejtőzködünk a könyvet lapozd ha látni akarsz a betűk árnyékai a sorközök…
Mint a hegy
tépj el egy papírt s vele a csendet éld át hogy múlik el sercegve egy levél hogy támad mozgolódás a némaságban aztán nézd amint havaznak szállnak a fecnik szilánkjai a szerelemnek tépj el egy papírt s vele a mindent…
Undor
fekete lyukak szemeid elnyelnek örökre nevetésed üveggolyói gurulnak elém nyakam töröm vidámságodon felettem lengedez melled gyümölcse minek kínálod mire magam is vágyom köldököd kráterébe tévednek sóhajaim öled sikamlós szonett megbotránkoztat s felizgat hajnalonként a vesztesek szomorúságával várom a napot…
11. Fejezet A kísértések
Éjszaka furcsa álmot látott. Furcsa és egyben félelmetes álmot. Két gerendára szegezve lógott, karjait, lábait durva szegekkel erősítették a fához. Éppen csak pirkadt, amikor felriadt. Megrázkódott, izzadt testét átjárta a hajnal hűvöse. Felkelt és elindult a falak mentén. Aztán, egy…
10. fejezet A megszállottság ízei
Miután alaposan végig tanulmányozta a nyugágyban szendergő Erikát, tekintetét a tó felé terelte. Eleinte nem ment könnyen, mert minduntalan visszakalandozott vagy a nő melléhez, a hasához, vagy az öléhez, de végül is sikerült legyőznie a mindig benne készülődő férfit.…
A fiú 9.fejezet A város előtt
Yusu észak felé tartott. Nem igazán volt célja, hagyta , hogy a lábai vezessék. Ment és élvezte az utat. A lélegzete, az izmai, a szíve egyek voltak és érezte mindet külön, külön és érezte őket együtt. Arra gondolt jó lenne…
