ezredévek óta az éjszakában mint lángnyelvek táncolnak hajladoznak a végtelent kutató mozdulataink izzunk az éjben mint a föld gyomrában sorsukra váró kövek szent robbanások áradó nedveiben lubickolunk ó megszentelt paráznaság ó éj te örök kerítő átkozzuk együtt a reggel inkvizítor…
Szerző: 7laci89
Az éj
„Csöndben ne lépj az éjszakába át. Dúlj, fúlj, ha megszakad a napvilág…’’ (Dylan Thomas) kiálts a nap elhagy minket s a dobok hangjai mint eltévedt madarak verdesnek a fák között kiálts hogy egy szikra mégis itt maradjon magvául az…
Egy bulváranalfabéta vallomása
A benzinkúton ismertem meg Claudiát. Akkoriban sokat jártam oda. No, nem mindig tankolni, inkább naponta többször kávézni. Claudia minden reggel ott várt a pultra helyezett újságos állványon. Akkoriban vált a férjétől, és én naponta olvashattam címszavakban, hogyan is állnak…
A Dunánál
a felső rakpart kopott padján ültem tavasz van még nem úszik dinnyehéj régóta már a habok sem fecsegnek csak annyi maradt hogy hallgat a mély hallgat mert tudja zavaros vizéből tiszta bölcsesség nem terem hallgatok én is mit…
Elmegyek
lassan kétezer éve már hogy nap nap után megpróbálok embernek megmaradni de reggeli felbuzdulásaim szégyenkezve takaróznak az éjbe kétezer éve már hogy újuló reménnyel várom a hajnalokat ám éjszakánként ha ritkán elszunnyadok álmaim hazudós államférfiak bőbeszéddel festik a rózsaszín jövendőt…