Lehetne ez az ágy lövészárok is s te alattam hulla s én feletted hulla én alattad hulla melletted hulla mellettem hulla halottgyalázó kezekkel tapogatjuk egymást pénzt és egyebeket keresve zsebekben ruhák réseiben reményeink kék foltok takarják félelmeinktől nem látunk előre…
Szerző: 7laci89
Ómega
mond szó szádból l e h u l l i k ó-ja koppan az ékezet megszorul egy résben s a rövidült hangzó elgurul KÖVESD oázisban obeliszk objektíved mögött kétdimenzióra szűkült valóságot rajzol a fény oboa hangja szól az obszervatóriumból egy…
A VONATOK
A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a kerékcsattogás…
Tárlat
hívnak vakítanak a fehér négyszögek tökéletességük kényszerít s bénít bekenned őket a föld sarával úgy kell hogy ne kísértsen képzeleted szivárványos hullafoltjai alatt az egyesült frekvenciák mindenhatósága te megteheted ezt maszatoló kezed az őslevesben kifőzött sejtek tudása vezeti…
VÁROSI ÉJSZAKA
A házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csöndjét. A holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom. A levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak. Félek e csönd-evő magányban, hiába én is ember vagyok. Sustorog a szél, nyikorog a fűzfa, hold ezüstje…