Szerző: 7laci89

A fiú 2. fejezet

Hajnal Az óra könyörtelen prüttyögése vetett véget a nap legszebb óráinak. Hét múlt két perccel. Prebari Viktor utálkozva nyomta meg a civilizáció leggonoszabb vívmányának apró, fényes gombját. A gusztustalan elektronikus nyöszörgés elhallgatott. Prebari újra elolvasta az utolsó néhány sort, aztán…

1. Fejezet

A hegy A hegyek megannyi fehérlő, kéklő titok. Közeliek s mégis félelmetesen távol guggoltak a fennsík peremén. Egy közepes méretű fa tövében fiatal férfi ült összefont lábakkal. Lábfejei ellentétes combjain nyugodtak. Dereka egyenes volt, csigolyái, mint a pénzérmék feküdtek egymás…

Ébredés

Lassan harminc éve már, hogy nem írtam semmit. Oly sokáig álltam a sodrásban, sokszor szemben az árral, hogy elfogytak elkoptak segédeim a szavak s eltűnt az ok is. Csatlós s indok nélkül a tett is tetszhalott. Hallgattam míg Orwell disznai…

A reggel

Kovács már három órája bámult a ködbe. A tó felett lustálkodó pára mintha a tó szőrzete lett volna. Vízi-gyapjú gondolta Kovács, s tekintete a kapásjelzőre tévedt. A fluoreszkáló karika mozdulatlanul pihent a zsinóron. A másik bot úszója úgy állt, mintha…

Egy régi kertben

láttam egyszer egy szomorú fát ott hajladozva hallgatott láttam egyszer egy szomorú fát ott s tudtam a párja én vagyok soha többé nem mentem arra éreztem semmit nem mondhatok szótlanul és hajladozva várom az utolsó holnapot