ablakok ajtók kitörve mindenütt omló falak haldokló vakolat elfeledett homály az üregekben lábad hideg akár a föld szeretteidre gondolj hiányuk mint talpadban üvegcserepek leromlott üres tanyaház emlékeid titkos sarkokban vakolatporban nem lelheted mit keresel moccanást igét szavakat hitet esteledik a…
Kategória: Nincs kategorizálva
VÁRJUK
már régóta várjuk hogy történjen valami de a napok mint hangyák lábai a köveken nem hagynak nyomot életünkön kéne már valaki aki megérint megráz vagy legalább leköp de hiába várunk már a csendet sem halljuk zörögni szenvedésünknek nincs tanúja a…
VÁROSI ÉJSZAKA
A házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csöndjét. A holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom. A levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak. Félek e csönd-evő magányban, hiába én is ember vagyok. Sustorog a szél, nyikorog a fűzfa, hold ezüstje…