tépj el egy papírt s vele a csendet éld át hogy múlik el sercegve egy levél hogy támad mozgolódás a némaságban aztán nézd amint havaznak szállnak a fecnik szilánkjai a szerelemnek tépj el egy papírt s vele a mindent…
Kategória: Vers
Undor
fekete lyukak szemeid elnyelnek örökre nevetésed üveggolyói gurulnak elém nyakam töröm vidámságodon felettem lengedez melled gyümölcse minek kínálod mire magam is vágyom köldököd kráterébe tévednek sóhajaim öled sikamlós szonett megbotránkoztat s felizgat hajnalonként a vesztesek szomorúságával várom a napot…
Szirének
meg lehet-e dugni a sziréneket a hangjukból ítélve nem nagyon elképzelem ahogy kiszivárog visongásuk az ablakon beleivódik a fűbe fába a éppen aludni készülők agyába hogy odavésse mindörökre ki szirénnel dug másnap ki lesz röhögve
Lehet-e?
lehet-e a tengerparton verset írni szárazföldi embernek nem lehet a távolban felsejlő szigetek partok messze űzik az ihletet ha nézed szép de csak egy nagy halom víz a tenger ennyi és semmi több egy grafológus sem mondaná meg hogy éppen…
Csak az eső
van akit szomorúvá tesz én szeretem ahogy a felhők hűvös könnyei puhává termékennyé áztatják a földet szeretem ha eső cseppek lágy ujjaival kopogtat a hajnal amikor apát temettük velünk sírt zokogott az ég gyermekkorom poros utcája vad folyó lett…