a házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csendjét a holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom a levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak félek félek e csöndevő magányban sustorog a szél nyikorog a fűzfa holdezüstje sápad arcomon a cselekvéstelenség keresztjét…
Kategória: Vers
A lopott rímek dala
Nos újra költő lettem én meglepetés ugyan de tény balsors e sors tréfa mert nem lett jobb nekem mint ötven éve idelenn nyomor honol e kis hazában éppen úgy élvez ki a költőbe rúg s eképp remél …