a hegyre mennék
de utamat állja
egy mandulafa kopaszon
szemem lehunyom
a jövő enyém
a hegyre mennék
de szembe jön ő
kezem megfogja
vezet a völgybe
s fenn a csúcs
lépteim hiába várja
s tekintetemre a messzeség
hiába vet béklyót
nem vagyok ott
szobám a völgy
emberi nyüzsgésbe
falazottan rejti
barátaim kövéren
szótlanul papírvirágokat
hajtogatok a mandulafának