Po Csü-ji

a hegyre mennék

de utamat állja

egy mandulafa kopaszon

szemem lehunyom

a jövő enyém

a hegyre mennék

de szembe jön ő

kezem megfogja

vezet a völgybe

s fenn a csúcs

lépteim hiába várja

s tekintetemre a messzeség

hiába vet béklyót

nem vagyok ott

szobám a völgy

emberi nyüzsgésbe

falazottan rejti

barátaim kövéren

szótlanul papírvirágokat

hajtogatok a mandulafának