Hallgatni a csöndet

 

hallgatni szeretném egy üres szoba csöndjét

a falon mászó repedés lépteit

a poros sarokban nyújtózkodó semmi

vállának idegcibáló ropogását

hallgatni az üresség lassú mondatait

s látni amint az ezüst hold

érintésétől a zord falak

arcán az öröklét mosolya kivirul

aztán meglesni a sötétben

nyikorgó padlón onanizáló csöndet

s ha hajnalban bekacsint a nap

a fülig piruló falak

lesütött szemhéjai mögött

megállítani a vágtató időt

aztán a virrasztástól kimerülten

aludni s álmodni szeretőt a csöndnek