hallgatni szeretném egy üres szoba csöndjét
a falon mászó repedés lépteit
a poros sarokban nyújtózkodó semmi
vállának idegcibáló ropogását
hallgatni az üresség lassú mondatait
s látni amint az ezüst hold
érintésétől a zord falak
arcán az öröklét mosolya kivirul
aztán meglesni a sötétben
nyikorgó padlón onanizáló csöndet
s ha hajnalban bekacsint a nap
a fülig piruló falak
lesütött szemhéjai mögött
megállítani a vágtató időt
aztán a virrasztástól kimerülten
aludni s álmodni szeretőt a csöndnek