Felébredek, fél hét, talán túl korán van, talán túl későn. Felkelek, megyek egy kört a házban. Kintről szürke derengés, visszafekszek. Próbálok ellazulni, szemhéjam mögött sárga számok sorjáznak a nulláig. Zéró pont, az ember időnként nem érzi a megérkezést, csak megtörténik.

Felébredek, háromnegyed nyolc. Felkelek, két pohár vizet iszom a konyhában. Felfrissítem magam a fürdőszobában. Nyolc óra, leülök a géphez, végigolvasom a leveleket. Aztán belépek a Képírás oldalára, felteszem a változásokat, frissítem a rendszert, törlöm a log fájlokat. Kilépek. Belépek a Képírás facebook oldalára, visszaigazolom az ismerős kéréseket, megosztom az új tartalmakat.

Aztán mindezt végig csinálom a Kéktollal és még két másik oldallal. Háromnegyed kilenc, elindulok kenyérért. Elmegyek a garázs előtt a tóhoz. Csendes szürkeség mindenütt, a halaknak nincs nyomuk, a tó tetején falevelek úsznak. Kitolom a bringát. A boltban minden a megszokott, váltok pár szót egy rég látott ismerőssel.

A reggeli is a megszokott vajas kenyér, sajt, paradicsom, tea.

Kimegyek a kertbe, folytatom a levélseprést. Még nem hullott le az összes. Megrázom a bokrokat, fákat, de van még, ami makacsul fent marad. Módszeresen haladok bokortól bokorig, fától fáig. Telnek a zsákok. Szórványosan apró vízcseppek permeteznek, az ősz utolsó nedvei hullnak az elárvult levelekre. A csönd boldogítóan tökéletes, sehol egy fűrészhang, sehol egy fűnyíró, sehol egy kapálógép. Emberi hangok sincsenek, az autók is másfelé járnak, mintha kamatostul kapnám vissza a tavaszi, nyári vasárnap délelőttök zajos perceit. Őszvégi csend, csak a levelek ropognak az ujjaim között. 

A csönd boldogítóan tökéletes.

Bekötöm a zsákokat és kihordom őket az utcára, aztán visszamegyek és megjavítom a kerítést, itt-ott meglazult a nádburkolat, visszakötözöm.

Az ebéd finom. Aztán egy rövid Katalin nap, köszöntés sütemény két pohár bor, és már újra otthon. Két fejezetet korrigálok az új regényemből, már nem teszem ki őket a webre, rövidesen elkészül, akit érdekel még, az majd megveszi a könyvet.

Edzés. A konditeremben minden változatlan, bemelegítek. Az egylábas guggolásnál kicsit szúr a bal térdem, ez új, eddig ilyen baj soha nem volt, fáj, de nem akadályoz, végigcsinálom a sorozatokat. Kézen állás, a bal vállam még mindig fáj kicsit, de az sem állít meg, megcsinálom az előírt adagot, a nehezén túl vagyok a többi gyakorlat kevésbé fájdalmas.

Fekszem a kádban, mint Leopold Bloom, de nincs citrom szappanom, és másmilyen se, csak gondolataim. Fejemben visszafelé végig gyalogolok a mai napomon, látom magam, ahogy haladok hátrafelé akár csak egy visszaforgatott filmben. Mire a fél héthez érek, a szemem elnehezül, egy kis vízzel feltámogatom. Megmosom a hajam, sampon nélkül, már jó ideje nem használok vegyszert, csak egy mikroszálas mosdókesztyűt. Nem szárítom meg a hajam, csak bekötöm.

Vacsorára megeszek egy almát, mézzel és némi sajttal, fehér teát iszom hozzá. Aztán nekikezdek a blognak. Nem furcsa? Itt kezdődik a végén. Ha haragudnék rátok, most kezdeném elölről.