Itt ülök
Színes kijelzők előtt
Virtuálisan megosztott
Vacsorák ingerelnek
Éhes vagyok
De rendelni valamit
Se kedvem
se pénzem
Inkább a mások ebédjét nézem
S olvasom a véleményt
Mely gusztának minősít
Valami lepényt
Vagy pizzát nem tudom
Az ilyen dolgokat felettébb unom
Leírom hát
hogy “tündér nevetés”
De nem válaszol senki
Ez több mint megvetés
Írom “a törékeny lombok alatt”
De minden karakter
A semmibe szalad
A kijelző bágyadtan
Elpihen
Kattintok de csupán
A fehér semmi
A szememmel elkezdek
Nőket enni
Némelyik talán szebb mint Flóra
Aki balra húzott
Minek beszélek róla
Mikor a hajnal rést vág
az éj szövetében
A pixelek közt
Valami feléled
– holnap a kútnál
A cipőm fehér lesz-
Megtalállak
A számban virággal
A hasamban vízzel
A szívemben Flórával
(Utóirat)
Se a kúthoz se máshova
Nem megyek utánad
Hiába vagy szép
Mégis utállak
Mert tudom ha írnék
Neked egy verset
Csak nevetnél
Ahhoz is lenne merszed
A szilícium morzsákból
Feltörő szavak
Régóta senkinek
Semmit nem mondanak
Nincs hova utaznom
Nincs hova mennem
A saját profilom
rabja lettem
Költő vagyok de
Már nem érdekel
Mindenkit törlök
felejtsetek el
2019.03.03.