Attila a világhálón

 

Itt ülök

Színes kijelzők előtt

Virtuálisan megosztott

Vacsorák ingerelnek

Éhes vagyok

De rendelni valamit

Se kedvem

se pénzem

Inkább a mások ebédjét nézem

S olvasom a véleményt

Mely gusztának minősít

Valami lepényt

Vagy pizzát nem tudom

Az ilyen dolgokat felettébb unom

Leírom hát

hogy “tündér nevetés”

De nem válaszol senki

Ez több mint megvetés

Írom “a törékeny lombok alatt”

De minden karakter

A semmibe szalad

 

A kijelző bágyadtan

Elpihen

 

Kattintok de csupán

A fehér semmi

A szememmel elkezdek

Nőket enni

Némelyik talán szebb mint Flóra

Aki balra húzott

Minek beszélek róla

 

Mikor a hajnal rést vág

az éj szövetében

A pixelek közt

Valami feléled

 

– holnap a kútnál

A cipőm fehér lesz-

 

Megtalállak

A számban virággal

A hasamban vízzel

A szívemben Flórával

 

(Utóirat)

 

Se a kúthoz se máshova

Nem megyek utánad

Hiába vagy szép

Mégis utállak

 

Mert tudom ha írnék

Neked egy verset

Csak nevetnél

Ahhoz is lenne merszed

 

A szilícium morzsákból

Feltörő szavak

Régóta senkinek

Semmit nem mondanak

 

Nincs hova utaznom

Nincs hova mennem

A saját profilom

rabja lettem

 

Költő vagyok de

Már nem érdekel

Mindenki törlök

felejtsetek el

2019.03.03.