Légy önmagad!

Mostanában különböző variációkban, de nagyon sokszor, halljuk, látjuk leírva a címben feltüntetett felszólítást. Reklámkampányok, életmód guruk karrierje épül rá. 

A legutóbb éppen egy tamponreklámban láttam, hogy a nő nem volt önmaga, aztán felhelyezett egy tampont (ezt szerencsére nem mutatták, csak az applikátort), és újra önmaga lett. Akár úgy is felfoghatnánk, hogy a menstruáló nő nem önmaga, ám ezt egy bizonyos tampon képes korrigálni. 

Ez így már egymagában is abszurd, ám ha megvizsgáljuk magát az önmagunkhoz való viszonyra épülő tanácsokat vagy tanításokat, akkor még abszurdabb dolgokra jöhetünk rá.

Ki vagyok én? Forrás: ufunk.net

Például arra, hogy alapvetően három összetevőből állunk lelkileg, vagy a fene se tudja, hogyan. Van egy lényünk, aki önmagunk, aztán van egy, aki nem önmagunk és persze létezik egy harmadik, mely megállapítja az esetek többségében utólag, hogy az adott szituációban önmagunk voltunk-e, vagy sem.

A tanítások lényege, hogy törekedjünk mindig önmagunkat adni, amennyiben pedig nem tudjuk, hogy a sokféle valakikből, akik bennünk laknak, melyik az igazi, akkor meg kell ismerni önmagunkat.

Ez persze nem egyszerű, hiszen, ha az volna, akkor mindenki pontosan tudná, hogy ő valójában kicsoda, és a reklám-, valamint életmódguruknak új témák után kellene nézniük. Tehát a lényeg, hogy a többség általában nem önmaga. Ezen lehet kétféle módon segíteni. A reklámguruk szerint önmagunk megtalálásához elég lehet egy tampon, egy betét, egy jó kávé, egy tusfürdő, vagy éppen valamilyen új illat. Az életmódguruk szerint ennél több kell, komoly önfejlesztésre van szükség, melynek módját az emberek nem ismerik, hiszen, ha ismernék, akkor nem lenne szükségük a különböző önfejlesztő tanfolyamokra, előadásokra, kurzusokra.

Szélsőséges helyzetekre kiélezett fantáziámmal elképzelem, amint a mindig, minden helyzetben önmaga gurunő felhelyezi a csodatampont. Mi történik akkor? Hiszen ő már a felhelyezés előtt is önmaga volt, ezért oktatja ezeket a titkokat. Szóval a kérdés: fokozható-e a fokozhatatlan, lehet-e önmagánál is önmagább valaki? Nietzsche már több mint száz éve feltalálta az ember feletti embert, meglehet, pontosan erre gondolt, s lám, a jóslat bekövetkezett. 

Képzeljük most el az álláskeresőt, aki megtalálván végre önmagát, azt írja a motivációs levélben:

Én elsősorban önmagamat szeretem. Ezt a magam iránt érzett szeretetet úgy mutatom ki, hogy hajlandó vagyok némi pénzért és hatalomért bármikor lealázni, terrorizálni, kirúgni másokat. Képes vagyok arra, hogy folyamatosan kijátsszam egymás ellen a beosztottaimat és összeugrasztva, félelemben tartva őket uralkodjak rajtuk a cég érdekében…

Nem tudom, volt-e már hasonló önjellemzés a (hívjuk így, korszerűen) a CV-kben, de igény bizonyosan volna rá, amennyiben a döntéshozók is hajlandók lennének végre önmaguk lenni.

A múltkor vásároltam egy csoda tusfürdőt, valamint két önfejlesztő könyvet. A fenti sorok is mutatják, hogy az eredmény nem maradt el. Amikor letusolok, s aztán leülök, hogy elolvassam a következő fejezetet, megtörténik velem a csoda, de nem így, kis betűsen, hanem így: a CSODA, és felismerem, hogy én magam vagyok ott a relaxfotelben, aki éppen olvassa, hogy csak úgy lehetsz önmagad, ha szembenézel. Ez a szembenézni való fejezetenként változik, és igen, felismerem, hogy éppen én nézek szembe azzal, amivel az aktuális fejezet szerint éppen kell, és én oldom meg azokat a bajaimat, melyekről addig nem is tudtam, hogy léteznek. Egyedül ilyenkor sajnálom kicsit, hogy nem vagyok nő, mert egy kis tamponnal rásegítve, lehet, még hatékonyabb lennék.

Aztán amikor a fejezet végére érek, biztos, ami biztos, befújom magam valami garantáltan férfias, és mindenképpen önazonos illattal, hogy a következő 24 órában még véletlenül se billenjek ki önmagamból. Ez általában sikerül is. Én magam vagyok, aki lefekszik aludni, aztán én is kelek fel, és mivel senki nem teszi meg helyettem, én magam, saját valómban megyek be dolgozni. Estefelére már néha érzek kisebb megingásokat, némi bizonytalan sejtés, hogy esetleg már mégsem vagyok önmagam, ilyenkor általában meghúzom kicsit a fülem, ezzel az egyszerű technikával képes vagyok önmagamban elvergődni a tusolásig, onnan már gurul minden, lásd fentebb.

Tanulság? Hál’ Istennek, most van. Légy önmagad, a többi jön önmagától.

Post navigation