A guru eredetileg szanszkrit tanító volt, de az idők folyamán vallási tanok terjesztőjeként híresült el. Manapság pedig már a fitnesz gurutól a dizájn guruig nagyon sokféle üzemel belőlük.

Azonban leginkább jelenleg is a vallási szerű guru az, amelyik uralja a közgondolkodást. Egy honi guruháború kapcsán magam is belemélyedtem kicsit ebbe a misztikus világba. Hiszen Nóra mester és Tibi mester, illetve atya sikere azt mutatja, hogy a guruság jó és mindenképpen hasznos dolog.

Nos, Nóra néni, ne csodálkozzunk a néni megszólításon, ami normál esetben csak akkor illet egy huszonéves lányt, ha mondjuk óvónő, ám Old Shatterhand óta tudjuk, az öreg illetve az öregítő jelző a tisztelet jele. Én Nóra nénit, határtalan észosztási képességei miatt érzett tiszteletem jeléül nevezem így. Old Tibi vele szemben egyfajta AntiNóra ami sokkal jobb, mint az, ha Anti Krisztus lenne, persze Nóra néni hívei szerint ez egy és ugyanaz, ám én ezt nem hiszem.

Ezt a kis kitérőt csupán azért tettem, hogy mindenkinek világos legyen, gurunak lenni alapvetően jó és hasznos dolog. Néhány világszinten is népszerű guru könyvébe beleolvasva pedig megtudtam, hogy bármi lehetek, bármit elérhetek, ha akarom, ha el tudom képzelni, és ha kitartok az elképzelésem mellett. Nóra nénisen mondva minden fejben dől el, Tibi atya szerint meg, ha az ember feje tele van, általában akkor dől el. Ezek után kénytelen vagyok hinni mindkettőben. 

Ellazultam hát, szembe néztem a múltammal, a vágyaimmal, azzal, hogy ki vagyok, és mit szeretnék, és tudva immár, hogy a szabályok betartásával bármit elérhetek. Arra gondoltam, ha bármi lehetek, miért ne lennék én is guru. Olvastam, hogy a bölcsesség mindannyiunkban ott van, akkor biztos bennem is, már csak engedni kell, hogy szabadon áramoljon.

Áramoltattam hát, és éreztem, hogy ez jó. A nagy áramlatban arra is rájöttem, hogy nekem nem a keleti, hanem inkább az európai bölcsességekből kell merítenem, s azokat gyarapítani, így jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy az ezoterosz mintájára, s József Attila szavaival összhangban, miszerint „magamban bíztam elejitől fogva…” elneveztem a tanításaimat még megszületésük előtt kissé álgörögösen, de mindenképpen autentikusan, Lacitériának.

Itt tartok most, immár guruként gurítom saját tanom kerekét, a Lacitériát, hogy örök körforgásában átértékelje a múltat, szebbé írja a jövendőt, s segítsen lelendő híveinek mosolyogva, röhögőgörcs-mentesen kibírni a jelent.

Ilyenkor kell nagyon figyelni, mert a guruló kerék látványa, nem csak a tanítványokat, de magát a gurut is elandalíthatja, ellustíthatja. Ezt kezdő guruként nem engedhetem meg magamnak. Ezért mindenképpen szükséges, hogy valamilyen belépő megkérdőjelezhetetlen megállapítással megalapozzam a Lacitériát. Íme hát, az alapvetés:

Mindegy, hogy kitől mit tanulsz, a lényeg, hogy bárki lehet mestered, ha elhiszed.
Ilyen egyszerű ez, s a tankereke, immár a kátyúkkal tűzdelt magyar utakon is megállíthatatlanul gurul.

Itt, ezeken a lapokon időnként megosztom majd az újabb eredményeket, addig is üzenem a kedves olvasónak: Te is lehetsz guru, csak higgyél magadban. Várlak a guru klubban, a belépés ingyenes, a kilépés fel sem merül majd. A jelszó Lacitéria és együtt gurulunk a nevetéstől.