Álmok a fényben

 

Vannak tökéletes és kevésbé tökéletes látomások. Ezeket megkülönböztetni általában csak utólag lehet, ám néha néha azonnal látszik a minőség.

Minőség és látomás, ezek így együtt hogyan értelmezhetők? Külön, külön sem egyszerű. Mert a minőségről szinte mindannyian tudni véljük, mi az. Amikor meg kell fogalmazni valamivel kapcsolatban, vagy csak úgy általában, akkor viszont már óriási különbségek lehetnek. Mert bizony a minőség sok esetben csupán szubjektív érzetek összessége. Érezhetünk elfogyasztáskor például jó minőségűnek egy ételt, amitől aztán megbetegszünk. Gondolhatjuk egy termékről, hogy jó minőségű, hiszen a híre jó, a fogyasztói tapasztalatok is ezt mutatják, és nálunk két nap után elromlik, majd a kicserélt új szintén, ezzel a mért és a mások által tapasztalt minőség számunkra elveszik.

A minőség lényegi része nem mérhető, nem kiszámolható, a minőség lényege egy vagy több érzet összessége, valami, ami úgy van, hogy közben nincs.

A látomás, vagy inkább vízió szintén nem írható le egyszerűen. Már a keletkezésének folyamata is sokféle lehet. Jöhet álommal, vagy éber álmodozással, néha megfeszített gondolkodás eredményeképpen, vagy csupán spontán, utazás, értekezlet és más egyéb elfoglaltság kapcsán.

Össze kellene tehát kapcsolni két érzékelés halmazt, a látomást és a minőséget.

Nem könnyű, de igazából nem is lehetetlen, néha tudjuk valamiről, hogy miként és hogyan fog bekövetkezni, és ilyenkor azt is tudjuk, hogy jól gondoljuk, hogy a látomásunk a dologgal kapcsolatban helyes.

Ez akkor is lehetséges, ha a víziónk illeszkedik egy folyamatba, és akkor is, ha ellent mond neki.

Ilyenkor talán a kollektív tudattalan segít nekünk, de lehet, hogy csupán szerencsénk van.

Tudni egy szeletet a jövőből, ez az, amit oly sokan szeretnénk, és ez az is, amitől oly sokan rettegünk. Ezt a pillanatnyi jövőt soha nem láthatjuk tisztán, csupán érezhetjük, hogy egy dolognak a végkifejlete mi lesz.

Bizony a gondolkodó, tudatosan stratégiákat készítő ember, bizonytalan, csalóka érzések erdejében próbál utat vágni, hol a logikát, hol a múltból örökölt tudást, hol pedig a hitet használva bozótvágókésnek.

Aki ezeket jól hangolja és közben figyel az átvágni kívánt érzelem bozót változásaira, annak talán több az esélye. A megszerzett esély jutalma azonban általában kevés, a ma sikere, nem garancia a holnaputáni eredményre.

Legjobb hát elengedni a kényszert és várni, úgy általában bármire, ami jó lehet.

Látni és átérezni, hogy megtörténik valami, amire igazából nem is vártunk, ez az egyetlen lehetőségünk ebben a bomló világban.