Nem könnyű lejönni a szerről, még akkor sem, ha ez a szer, nem biokémiai függést okoz.
Történt pár éve, hogy úgy gondoltam az emberi lélek megfigyelésének egy jó eszköze, ha figyelemmel kísérem, a különböző vitákat generáló oldalakat. Ezek többsége alapvetően politikai nézetek propagálására, vagy nézetek ütköztetésére lett létrehozva.
Eleinte, csak figyeltem, aztán egy időben megpróbáltam bekapcsolódni, később csupán rövid, de félre érthető bejegyzésekkel próbáltam provokálni, vagy éppen egyensúlyt teremteni, aztán egy ideje már ismét csak figyeltem, de ennek most vége.
Ég veled index, nyugatifény, mandiner, hvg, demokrata, pestisrácok és a többi szenny. Az itt zajló őrület, immár az én sztoikus lelkialkatomnak is sok, illetve, már mindent megtudtam, ha eddig nem tudtam volna, az emberi lélek, eme virtuális zagyszűrőkben összegyűjthető hulladékairól.
Emberek, akik mindenért valaki mást okolnak, emberek, akik valódi ismeretek nélkül alkotnak bármiről véleményt, emberek, aki úgy esnek verbálisan egymásnak, mintha nem lenne holnap, mintha alapvetően nem lenne mindegy, melyiküknek, mennyire nincs igaza.
Erasmus kérdi A balgaság dicséretében: „És mégis mi lehet nagyobb balgaság, mint – tudja Isten miért?- olyan küzdelembe keveredni, amiből mind a két félnek több kára, mint haszna lehet?” Jó kérdés, de láthatóan az elveszett lelkek, nem olvasnak Erasmust, sőt, általában még azt a cikket sem olvassák el, amiről vitatkoznak. Így mondjuk könnyebb nagy elánnal vetni magukat a küzdelembe, hiszen a tények, a bizonytalan történések, csak megzavarnák őket abban, hogy néha megmosolyogtatóan naiv kijelentéseket tegyenek valaminek a védelmében vagy ellenében, többnyire olyasminek, amihez általában még nagy áttételekkel sincs közük.
Mondhatnám boldogok az észben szegények, mert övék a kommentek országa. Boldogok, kik hisznek bárkinek, és azok is, aki senkinek. Boldogok a balgák, mert soha nem kérdik meg maguktól: Ezt most mi végre?
Most elhagyom az elveszett lelkek társaságát, soha többé nem jelzem nekik, hogy éppen kamu híreket posztolgatnak. Még ötvenkilenc könyv van a házban, amit nem olvastam. Ötvenkilencszer 400 oldalnyi remény.
Ti pedig csak égjetek tovább a facebokk hideg, kék tüzében.