Annyit halljuk manapság, hogy ebben az országban mindenki lop. A politikusok, a vállalkozók, a különböző tévécsatornák, egymástól műsorötleteket, celebeket, a nyomtatott és elektronikus sajtó dettó ezt csinálja. Aztán van már könyv is arról, hogy a dolgozók hogyan fosztják ki az egyik nagy üzletláncot stb. Azon persze lehetne kicsit meditálni, hogy vajon ennyi lopás mellett hogyan marad az ország működőképes, de ugye a meditálás, bár trendi dolog, nem való mindenkinek.
Ha ennek a sok lopásnak a fele igaz, akkor úgy gondolom, egy kis lopás időnként nekem is jár, tehát most egy az egyben idemásolom az egyik kedvenc írásomat.
Sokszor gondolod azt, hogy áldozat vagy, a körülményeid foglya. Valaki, akivel időnként rossz dolgok történnek. Amennyiben ezek a dolgok koncentráltan jelentkeznek, vagy éppen olyan személyiség vagy, aki minden negatív eseményre érzékeny, legyen az bármilyen apróság is, akkor bizony gondolhatod úgy, hogy áldozat vagy.
Ám, gondolhatod ezt másként is. Mert a negatív történetek nagy része általában nem több apró kellemetlenségnél. Ha otthon felejted a jegyzettömbödet, vagy a laptopodat, nem a világegyetem esküdött össze ellened, csupán valamiért nem figyeltél.
Ha nem akarod körülményeid áldozatának látni magadat, akkor elsőként meg kell változtatnod a hozzáállásodat a rossz és a jó történésekhez. Ennek legjobb módja, ha kiválasztasz párat a rossz emlékeid közül, ilyenkor lehetőleg ne valami nagyon durvát, mondjuk egy közeli családtag elvesztését válaszd, hanem valami eléggé súlyosan megéltet, de kevésbé fájót. Aztán gondold át újra, hogy utólag elemezve, valóban annyira komoly volt-e a helyzet vagy csak te reagáltad túl érzelmileg, és vizsgáld meg azt is, mennyiben volt az egész a te hibád, és volt-e módod arra, hogy kivédd a helyzetet.
Az ilyen elemzések vége általában az, hogy öt ilyen esetből valójában csak egy volt igazán súlyos és az is általában kiderül, hogy a maradék négyből hármat simán kivédhettél volna.
Aztán lehet az esetek között olyan is, amikor csak simán nem volt szerencséd és bár kellemetlenül érintett, de igazából csak apró bosszúság volt. Mondjuk, esküvőre igyekeztél és a vadiúj öltönyödet lecsinálta egy madár, emiatt elkéstél és roppant kellemetlenül érezted magad. Ez bizony pech, de az öltöny kitisztítható, és ha a késés okát őszintén és kellő humorral ötvözve közlöd, akkor akár még jól is kijöhetsz a dologból.
Tehát az elemzések végére rájöhetsz, hogy a világhoz való viszonyod megváltoztatható, a világ nem, ott mindig lesznek hasmenéses madarak, szemét főnökök, undok munkatársak, álszent barátok stb.
Egyet tehetsz, megszabadulsz a rossz emlékeidtől, de nem úgy, hogy eltemeted őket, mert akkor lehet, tudat alatt tovább dolgoznak és nem engedik, hogy folyamatosan másképp lásd a dolgokat, hanem úgy, hogy leveszed róluk a címkét, hogy rossz emlék, és helyette rátűzöd a tanulságos emlék címkét.
Innentől nincs más dolgod, mint élni tovább immár rossz emlékektől mentesen. Meg fogod látni, hogy csupán ez az egyszerű technika mennyit segít a mindennapokban.
Amennyiben nem vagy eléggé ezoterikus gondolkodású ahhoz, hogy ebben az egészben így, egy az egyben higgyél, mert te a fizikai segédleteket is fontosnak tartod, akkor mindenképpen vegyél esténként szódabikarbónás lábfürdőt, az nagyon hatékony tud lenni, feltéve, hogy hiszel benne.
Ja, és még egy tanács: ne olvass végig minden hülyeséget, mert az időd véges ezen a világon és minden hülyeség egy valódi intellektuális, vagy fizikai élmény helyét foglalja el. Ne aggódj hát, és légy boldog.
(Lopva a saját füzetemből.)