Elvégeztetett

Mondta Jézus a keresztfán, miután megízlelte az ecetet és mielőtt kilehelte a lelkét. Ám küldetése még nem ért véget, vissza kellett térnie egy kis időre, hogy megerősítse a hitet mindazokban, akik bár végig vele voltak, ám hitük még bizonytalan volt.

Azóta sok víz lefolyt a Jordán folyón, de a munka valóban elvégeztetett. „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” Még ma is nagyon sok szájból hangzik el újra és újra, de meddig? Nem tudható, a világ változása bizony sok mindent, köztük ezt is erodálja, fogyasztja, mármint a vallásos hitet. 

Ami azonban nem változik, az a hit mint az emberi létezés velejárója. Mert lehet, elvándorol a hit a stadionokba, rockszínpadokra, filmvásznakra. Azonban az embernek a hit az egyik építő köve, hisz egy csapatban, legyen az sport, zene, vagy éppen film művelője. A különböző filozófiai hátterű guruk hirdetik, ha másban nem, legalább magadban hinned kell, különben tényleg nem viszed semmire. 

Valljuk be, igazuk van, mert azokból, akik még magukban sem hisznek, soha nem lesz az új templomok felkent papja, nem lesznek élsportolók, rocksztárok, filmcsillagok. 

Mondhatjuk tehát, hogy a hit nem vész el, csak átalakul. Ez pedig néha, mint mostanság is, igen csak erősen megmutatkozik, mert nagyon bizarr dolgokban is hihetnek emberek. Ilyenek például a pártelnökök. A politikai meggyőződés is hitté válik, ha túladagoljuk, és onnantól az érvek, a tapasztalás már nem számítanak. Hittel várunk, míg el nem jössz te szép új világ, még akkor is várunk rád, ha fogalmunk sincs, hogy milyen leszel, hogy nekünk személyesen jó leszel-e. 

Persze vannak olyanok, akik azt gondolván, hogy a fent leírtak csak a pórnépnek valók, a haladásban hisznek, a minden problémát, még a saját maga által okozottat is legyőző technológiai fejlődésben, valamiben, ami látszólag túlmutat a hiten. 

Bizony, látszólag, mert csupán a részletekre adhat választ, akár tökéletes választ, de nem a nagy egészre, mert miként az ember sem csupán szervekből, testrészekből áll, úgy világunk sem csupán az atomok véletlen elrendeződésének megfejthető, újra leírható konstrukciója, hanem annál jóval több, egyfajta önmagát újratermelő titokhalmaz. Így válik a tudomány is hitté, melynek vívmányaiból építik tovább saját hitüket a stadionok, rockpaloták, mozivásznak vallásának papjai és híveik.  

Most úgy érzem, eljött az idő, hogy a magam hitéről is szót ejtsek, hiszen egy ilyen összetett, és mindenkit érintő téma nem közelíthető meg egyfajta kívülállóként, mert olyan, fentebb már leírtam, nem létezhet, még a legvégső eseteben is csak odáig redukálódhat, hogy valaki abban hisz, hogy ő nem hisz semmiben, szóval ezzel elvégeztetett.

Jöjjön hát a nagy vallomás, miben hisz az, aki az előzőekben hit kérdésében oly nagy magabiztossággal megírta itt a tutit. Hát sok mindenben, például abban, hogy az UFO-k már olyan sokszor nem jöttek el, hogy egyszer bizonyosan bekövetkezik a pillanat, amikor ismét nem fognak eljönni. Amennyiben, most valaki arra gondol, hogy esetleg viccelek, akkor megnyugtatom, lehet, hogy igaza van, lehet. Mindenesetre ezt egyfajta példabeszédnek szántam, hogy megvilágosítsam egy fontos hitemet, miszerint, hiszek az iróniában, és még inkább hiszek az öniróniában. Hiszek abban, hogy az ember nem szabad, hogy túlságosan komolyan vegye önmagát, mert akkor megfosztatik az új felismerésektől, az új összefüggésektől, attól, hogy része legyen egyfajta változásnak.

Mert tudjuk, csak az ökör következetes, ezért az önirónia mindig segít abban, hogy felismerjük hibás döntéseinket, hogy rájöjjünk, soha semmi nem állandó, hogy még az örök érvényűnek hitt dolgok is újjászülethetnek egy más formában.

Pont ebből a hitből adódóan olvasok újra könyveket. Hagyom, hogy a változatlan szöveg, időközben megváltozott szűrőimen áthaladva, új drágaköveket hagyjon megtalálni.

Irónia, ez az a hit, melyre csak kevesek érnek meg egész életük folyamán, és még az is lehet, hogy én, aki ezt most itt kinyilvánítottam, sem vagyok igazából képes rá.

Hagyom is hát, mint Virág elvtárs az erotikát. Megyek, megnézek egy jó meccset, a soha meg nem unható óvatosan agresszív küzdelmet, amikor a halaim rástartolnak a kukoricára. Hajrá! A dolog elvégeztetett, miközben még el sem kezdődött igazán.