Hányféle élet
hányféle halál
várhat ránk kérdezzük
s beburkolózunk
szobánk melegébe
s a magányba
odakinn a megfagyott
víz fehér kristályai
mint végtelen
üres papírlapok
várják
hogy az idő
felrója hátukra
a tél fejezeteit
beburkolózunk a meleg
mint egy álom
idegen világ
peremére taszít
tavaszig nem ébredünk fel
hányféle élet
és hányféle halál
kérdezgetjük
s beburkolózunk várjuk
míg lassú reszketős betűkkel
kiírja magát
életünkből a tél