elmúlt az éjfél
s nem történt semmi
nem omlott
ránk a nagyvilág
nem rengett a föld
nem fújt az orkán
nem volt más csak
langy öröm
ezt is megértük
s az idő mint szakadt fonál
tekeregve hullt
a végtelenbe
nem történt semmi
az üdv ricsaj
mögött csendesen
figyelt az éj
rácsodálkozott rakétáinkra
melyek gyorsan hervadó
rózsaként nyíltak
az égen
s pár pillanat után
már csak a szemhéjaink
mögötti óceán
vizén tükröződtek
aztán átadták
a káprázatot testvéreiknek
néztem a fényeket
hallgattam a ropogást
s tudtam
a számok játszanak csupán
velünk s reményünk
hogy csomót kössünk
az idő zsinórján
megjelölve múltat
és jövőt
nem lehet
elmúlt az éj
s a hajnal új évezred
helyett csak új napot
hozott
s ami elmúlt
nem egy század
nem ezredév
csupán a vágy
hogy többek lehessünk
apró porszemeknél
az idő sivatagban
de nem lehet
ha álmosak vagyunk
fejünk fáj
ha elfáradtunk
itt a mostban
segíthet e egy szám
egy tévedés
vagy kegyes csalás
elmúlt az éj
új naptárt teszünk fel
s lábunkon a hétfő-péntek
bilincsével
botladozunk tovább
az elmúlásba