Eső
esőcseppek kopogására
ébredek
a szürke reggel
tépett szélű felhők
lábvizében mosdik
feléd fordulok
lehunyt szemhéjad
alatt verdeső szembogarad
mozgásából látom
újra éled
valamelyik borongós
délutánunk mozdulatait
esőcseppek íze a számban
s a tiéd
olyan vagy nekem
mint az éltető zápor
a megrepedezett földnek
kitöltöd emlékezetem
hajszálrepedéseit
ha rám nyitod szemed
a komor felhők mögül
kivillanó ég jut eszembe
Héra tekintete
lebeg a világ felett
el fogok tűnni
ez az eső
belemos a földbe
összekever a sárral
csak az írástudók
s a meteorológusok
emlékezetében élek tovább
özönvíz a létezésed
homokzsákok felett
átcsapó ár
ruhátlanul lépek ki a házból
az eső átölel megsimogat
megöl
mire felébredsz
már egy pocsolya mélyén
emlékszem rád
mire felébredsz
napsugarak szívószálai
felszippantanak a fellegekbe
mire felébredsz
újra esik majd
s te csak mikor
süvegcukor szíved olvadozni
kezd
ismered fel
esőcseppekbe csomagolt
szeretődet