Mindenki hülye

Elnézést, akinek nem inge, ne vegye magára. Amúgy a címet egy jó kis írástól kölcsönöztem, s így a mai téma is ebből az írásból fakad.

Maga a novella egy meg nem értett emberről szól, de hát nem ilyenek vagyunk mindannyian? Hányszor hangzik el egy nap, „Te ezt, nem értheted.”? Hányszor gondoljuk úgy, hogy hiába minden szó, nem ér az többet, mint ha vizet öntenénk a tengerbe. Ám ezek csak a hétköznapok, most a politikai „megnemértettségről” inkább nem beszélnék, van azon túl is éppen elég téma, melyben néha úgy érezzük, egyedül maradtunk.

Van, aki például az UFO-ókban hisz, van, aki meg abban, hogy azok bizony nincsenek. Aztán vannak, akik például meg vannak győződve róla, hogy mindent a hunmagyarok, vagy magyarhunok, vagy valami egyéb kombináció találtak fel, még a hunmagyarokat is, meg persze az inkákat, a majákat, az egyiptomiakat, és természetesen Jézust is. Ezen elmélet szerint lovagoltak eleink erre, arra, aztán mikor egy szép tisztásra értek, letelepedtek kicsit. 

Először arra gondoltak, pókereznek egyet, hiszen ők azt is régen feltalálták már, ám volt, aki inkább ultizni akart, mondván, az az igazi szittya kártyajáték. Végül is mivel nem tudtak megegyezni, a további viták elkerülése végett építettek egy piramist. Mikor megvoltak vele, telegraffitizték kívül, belül, aztán felültek a lóra és elindultak feltalálni a Római Birodalmat, hogy végre legyen valaki, aki legyőzi őket, mert folyton győzni is unalmas nagyon.

Aki például ebben hisz, vagy valami másban, ami hasonlóan meredeknek tűnik az átlagembernek, az gondolhatja azt is, miként a címadó novella Gyulája, hogy bizony mindenki hülye.

Ez az elgondolás, a kevésbé tájékozatlanoktól, a túliskolázottakig, bárkivel előfordulhat. Most például nagy hullámokat vet a hír, miszerint a kormány be akarja, vagy már be is tiltotta a gender tudományok oktatását. Sokak szerint ez felháborító, mások szerint meg helyes. A nem helyes tábor még tovább oszlik, mert egyesek bár azt gondolják maga tudományág hülyeség, de betiltani nem helyes, mert akkor eggyel kevesebb ok lesz arra, hogy magukat okosnak, másokat pedig hülyének nevezzenek. 

Magam nem foglalok állást a témában, mert Nietzsche ajánlását figyelembe véve, ha csak lehet, nem gondolkodom olyan dolgokon, amiken nem kell. Ez mondjuk meglehetősen nehezen kivitelezhető szemlélet, de törekszem rá. Szóval, a genderről nem sokat tudok, és nem is tervezem, hogy többet tudjak meg róla, akit érdekel, az már gondolom, utána nézett, a többiek meg elvannak jól anélkül, hogy tudnának róla.

A lényeg, hogy a betiltás nem jó, persze, ha vannak érvek mellette, akkor esetleg mégis jó lehet. Mert például a Btk. azért elég sok mindent tilt, és ezen tiltások többségével mindenki egyetért. Jó, mondhatnák, de ne keverjük már a tudományt a bűnözéssel! Nos, eleve össze van keverve, hiszen a Btk. is konkrétan egy tudományon, méghozzá a jogtudományon alapul. Szóval nehéz kérdés ez, de nagyon jó alap ahhoz, hogy bizonyos értelmiségi körök megállapíthassák, amit e cikk címe is állít, és ezt tehetik nyugodtan, bármelyik oldalon állnak is a kérdésben.

Tehát mindenki hülye, ha véletlenül mégse, az csupán véletlen, szabályt erősítő kivétel, de olyan meg ugye nincsen.

Az ember persze szeret tartozni valahová, így létrejönnek a különböző, immár a modern kommunikációs eszközök által generált törzsek, hogy ott egy okos kisebbség nevében, gyűjtsék az információkat az alaptételről, és így kiderül, hogy mégsem jött mindenki a Szíriuszról, akik pedig nem onnan  jöttek azok…, na ugye.

Gondolkodom, tehát vagyok. Mondotta Descartes. Nem gondolkodom olyan dolgokon, amiken nem kell. Mondta Nietzsche. Gondolkodás nélkül tanulni: felesleges vesződés; tanulás nélkül gondolkodni: veszedelmes. Mondta Konfucius. Végül pedig, hogy a nagymestert se feledjük: Gondolkodni lényegében nem más, mint tévedni. Mondta Coelho.

Ez így együtt megerősít abban, amit mindig is tudtam, csak ez idáig nem mertem kimondani: Mindenki hülye. Ez persze nem zárja ki azt, hogy én nem. Sőt, fontos, hogy ezt belássam, mert egy ilyen fontos tétel esetében jobb, ha nincsen kivétel.

Tehát a tétel immáron így szól: Hülye vagyok. Na, na, ne nevess, mert ezzel nem vagyok egyedül.