– Menj be a főnökhöz!- mondta Emili.
– Most? – kérdezte Péter és egy ügyes mozdulattal eltüntette a játékot.
– Persze, hogy nem most. Majd holnap, vagy a jövő héten. Amikor kedved lesz.- Emili 22 éve összes nagyszájúságát és flegmaságát beleadta a válaszba.
– Jó, akkor a jövő héten benézek hozzá.
– Hülye vagy, menj már!
– De te mondtad, hogy a jövő héten is jó.- húzta tovább Emili idegeit, de közben felállt és elindult Mónika szobája felé. „Mi a bánatot akarhat?” – gondolta. Mónika csak nem régen került ide. A régi főnök és tulajdonos unokahúga volt. Miután az elment nyugdíjba, az éppen Pestről haza költöző Mónikát bízta meg, hogy vezesse tovább a céget. Mónika azonnal reformokba kezdett, az eredetileg összenyitott irodákból lekeríttetett üvegfallal magának egy részt. Az üvegfal belülről rolóval elsötétíthető volt.
Ebbe az elkülönített részbe aztán naponta többször hívott be valakit.
– Gyere Peti, ülj le!- Mónika a szokásos dögös vagyok formát hozta, fehér blúz feszült az átlagnál nagyobb melleire és valószínűtlenül szűk farmer próbált nem szétszakadni, méretes, de formás fenekén, elöl pedig óriási tevepatát vágott a cipzár alatti területbe. Péter most is, mint mindig ha látta, elbűvölve figyelte ezt a figyelem felkeltő területet, amely, hiába ült ő le, nem távozott el az asztal mögé, hanem ott maradt, mintegy kihívásnak, hogy próbálja meg nem nézni.
Próbált is becsülettel Mónika szemébe, vagy a mögötte lévő ablakon ki nézni, de pillanatok alatt a mellekről, azonnal a farmer ominózus részére ugrott a tekintete. Már többször elgondolkodott rajta, hogy tényleg ekkorra muffal áldotta-e meg a természet, vagy azt az interneten látott betétet használja, amit pont az ilyen vizuális élmények létrehozására gyártottak.
– Szóval Petike. – ezt nagyon utálta, nem szerette még azt sem, ha Petinek hívták, de a Petike bőven túl ment azon a határon, amit még hajlandó volt elviselni.
– Kérlek, hívj inkább Péternek, a Petikéből már láthatóan kinőttem.
– Igen láthatóan kinőttél, mert úgy bámulod a pinám, mintha muszáj lenne.
– Hidd el, könnyebb engem Péternek hívni, mint nem odanézni, de ha megtennéd, hogy leülsz és nem itt illegeted az orrom előtt, akkor könnyebben menne és végre nézhetném a melleidet, amit rendes férfiember nézni szokott, ha nem vonják el a figyelmét.
– De felvágták a nyelvedet, ezt az oldaladat eddig még nem ismertem. Tudom, hogy előjogaid vannak, de nem kellene visszaélned vele.- ezzel Mónika arra célzott, hogy Péter anyja is tulajdonosa a cégnek, és nyugdíjazásakor tette ide Pétert, akinek ugyan 29 éves korára bőven több végzettsége volt, mint ami ehhez a munkához kellett, de elfogadta, mert belátta, hogy nem tanulhat élete végéig és úgy gondolta kezdésnek jó lesz, de aztán valamiért itt ragadt.
– Szerintem, mondd, amiért hívtál.
– Szóval Péter, figyellek egy ideje, a többieket is kérdeztem már rólad, mondjuk mindegyik csak áradozott, úgy beszéltek rólad, mintha mindet kefélnéd, pedig tudom, hogy nem. Szóval ők odavannak érted, de én látom, hogy lusta vagy. Pikk-pakk megcsinálod ami rád van bízva, aztán csak múlatod az időt.- Vajon tudja, hogy játszom? Gondolkodott el Péter. Pedig az online sakk felületét úgy konfigurálta, hogy szépen beleolvadt egy excel táblázatba.
– Lusta vagyok? Ha megnézed, éppen kettővel több céget csinálok, mint az utánam következő.
– Az lehet, de mivel gyors vagy és nem parázol, hogy elrontasz valamit ezért nem is ellenőrzöl, így persze, hogy több céggel elbírsz. Én azonban úgy gondolom, a te képzettségedet és képességeidet jobban ki kellene használni.- Kiderült, hogy Mónika szerzett két nagyobb céget, akiknek a könyvelését kellett volna ellenőrizni, javaslatokat tenni az észszerűsítésre stb. Mikor végig mondta, hirtelen hangnemet váltott és azt kérdezte:
– Van kajád?
– Nincs.
– De enni szoktál?
– Igen szoktam, általában akkor találom ki, amikor megéhezek, vagy rendelek valamit, vagy kiugrok a plázába, ott több fajta kaját is lehet venni.
– Ebédelj velem, meghívlak, van itt egy jó svéd étterem, illetve svéd stílusú, egészen jó.
– Ebédeljek veled?
– Igen.
Az ebéd jó volt, és Mónikáról kiderült, ha nem a szigorú főnököt játssza, akkor kb olyan, mint a korabeli elvált nők. Folyamatosan beszélt a gyerekeiről, a volt férjéről, csupa olyasmiről, amiről Péter nem akart hallani.
– És te mivel foglalkozol a szabadidődben?
– Filmet nézek, olvasok, sakkozok, elmegyünk a haverokkal sörözni.
– Sportolsz valamit? Mert nagyon úgy nézel ki.
– Igen street workout, magyarán utcai edzés, vagy saját testsúlyos. Fekvőtámasz, húzódzkodás stb. Valamikor fociztam, de már régen abbahagytam, illetve néha még elmegyek egyet gurítani a haverokkal.
– Barátnő?- érezte, hogy ez lesz a következő kérdés.
– Most éppen nincs, illetve van, csak elment az USA-ba két évre tanulni. Szóval igazából nincs, néha beszélünk, de az időeltolódás miatt elég bonyodalmas. Szóval inkább nincs.- ezen Mónika láthatóan elgondolkodott, de aztán úgy viselkedett, mint a főnök, aki ismerkedni akar a beosztottal a jobb munkahelyi légkör érdekében.
Többé nem hívatta be az irodába, és ebédelni vagy vacsorázni sem hívta, csak a konyhában kávézás közben dumált vele kicsit, de szigorúan csak a munkáról. Péter kezdte azt hinni, félre értett valamit, aztán két hét múlva jött a kör email, amelyben közölte, hogy a csapatot csütörtöktől szombatig csapatösszetartásra szeretné vinni. Csapatösszetartás, egy olyan cégnél, ahol összesen nyolcan vannak és mindenki tud mindenkiről szinte mindent. Rossz érzése támadt, ami csak fokozódott, amikor kiderült, hogy egy puccos wellness szállóban lesznek csapatösszetartva.
Az első nap délután az étterem külön termében, koktélokkal támogatva Mónika a terveiről beszélt, arról, hogy miként lehetne tovább lépni, és sima könyvelő cégből valami komolyabbá válni.
Ez kicsit elaltatta Péter gyanakvását, a kolléganői, akik közül többnek még ovis vagy kisiskolás gyerekei voltak, láthatóan élvezték a helyzetet. A megbeszélés után a többiek lementek a medencékhez, Péter inkább úgy döntött a szobában olvas, neki nem volt olyan felszabadító, hogy még a szabadidejét is azokkal a nőkkel töltse, akikkel egész héten össze van zárva, és akiknek a folyamatos locsogását már nem is hallja, csak szelektíven. Igen kifejlesztett egy furcsa képességet, csak akkor hallotta, illetve fogta fel mit beszélnek, ha hozzászóltak, különben minden szó csak háttérzaj maradt.
Este Mónika lelkesen mondta, hogy a vacsora után éjfélig, az övék a VIP wellness részleg. Hiába szabadkozott, hogy ő inkább olvasna, a nők erről hallani sem akartak, így végül beleegyezett, hogy ő is kipróbálja a különlegesnek ígérkező élményt. Azt igazából nem tudta mitől lesz különleges, mert valószínűleg ugyanazok a dolgok lesznek, mint bárhol, legfeljebb kicsit puccosabb lesz és csak ők lesznek benne.
Amikor felért a hotel legfelső szintjén elhelyezkedő kvázi paradicsomba, már mindenki ott volt Mónika kivételével. Koktélokkal telített kolléganői pucéran lubickoltak a jakuzziban és visongva fogadták, amikor megérkezett. Gyere ülj ide közénk, biztatták. Úgy döntött, fürdőnadrágban merészkedik a fergeteges hangulatban lévő nők közé.
Bárhova ülhetett volna, de ő Ilonka és Gizi közé furakodott be. Emili nem is tudta leplezni csalódottságát, lerítt róla, hogy szépen kigyúrt közgazdászunkat szívesen látta volna, még fürdőgatyában is, maga mellett. Péter azonban direkt választotta két molett munkatársát, ezzel is azt akarta tudatni, hogy a helyzet semmilyen erotikus tovább gondolásnak nem híve.
Gizi vörös volt, szépen formál hurkákkal a dereka körül, pontosan úgy nézett ki, mint aki közel van már az ötvenhez, a vízen át látszott, hogy nem festett vörös. Ilonka kicsit idősebb volt és kicsit testesebb is, de ez nem elhízás, inkább a genetika következménye volt, olyan igazi nagydarab nő volt, vastag karokkal, combokkal, és jó nagy mellel. Igazából, túldimenzionáltsága ellenére, még mindig formás nő volt, hogy Péternek erről ne legyen kétsége felállt, hogy helyet csináljon neki. Ha ez az Ilonka mellé ülés, nem egy pucér nőkkel teli medencében történik, akkor senkinek nem is okozott volna feltűnést, mert a mindennapokban Ilonka és Péter nagyon megértették egymást, amolyan nővér öcskös kapcsolatban álltak. Most azonban mindenki azt gondolta, hogy végre lesz alkalom arra, hogy az iroda két egyedülálló fiatalja összejöjjön, ám ezt, Péter elsőre érthetetlen helyfoglalása felülírta. Nem maradt sok idő az események megemésztésére, mert belibbent Mónika is. Azonnal dobta le magáról a köntöst és látni engedte, hogy a ruhája keltette látszat nem csal, a teste jól karbantartott volt a melle állásából ítélve felvarrt és Péter megállapíthatta azt is, hogy nem használt semmilyen betétet, ami a nadrág keltette körvonalakat illeti, tökéletesen sima szemérem dombja hatalmasan feszült a Péter szeméig terjedő térnek.
Mónika Emili mellé ült és rá sem nézett Péterre, úgy tett mintha nem érdekelné a társaság egyetlen férfi tagja. Péter megpróbált ellazulni a két párnás nő között, amikor azonban bekapcsoltak a pezsgő fúvókák, egy kezet érzett a combján, Ilonkára nézett, ő azonban úgy tett, mint aki a pezsgést élvezi. Finoman, de határozottan hárította el a simogatását, közben figyelte az arcát, de az meg sem rezzent. Ezt a képmutatást, gondolta. Amikor elállt a pezsgés, Mónika javasolta menjenek a szaunába, a nők lelkesen indultak.
– Mi van Petikém, te nem jössz?- kérdezte Mónika.
– Egy pillanat megyek én is, csak elugrok a slozira.
– Rendben, de siess mert szenzációs felöntés lesz! – a szaunamesternő már ott állt az egyik üvegajtó előtt, a nők visítozva csusszantak a forróságba. Péter kikászálódott a medencéből, befele jövet pont a wc mellé akasztotta a köntösét, most belebújt és kilépett a wellness részlegből.
A szobájában egy pillanatra elgondolkodott a történteken, de nem volt kedve megfejteni, inkább keresett egy mozgalmas filmet. Bruce Willis éppen a kétszázhetvenkettedik rosszfiút lőtte le, amikor elaludt. Álmában tovább nézte a filmet, amiben Bruce már rá vadászott, szállodáról szállodára menekült előle, ám egyszer csak nem volt menekvés, dörömböltek az ajtón. Most meghalok. – mondta álmában, aztán felébredt, ám a dörömbölés, erős kopogássá szelídülve megmaradt.
„Ki a fene lehet az?” Kérdezte és elsőre Mónikára tippelt. Míg felkászálódott, azon gondolkodott, már az ajtóból elzavarja, vagy engedje be és szép szóval győzze meg, hogy ez a viszony kettejük között több szempontból sem lenne helyes. Ám az ajtóban Ilonka állt, meglepetésében simán beengedte. Ilonka nem sokat teketóriázott, ledobta a fürdőköntöst és meztelenül az ágyra vetette magát.
Péter leült vele szemben és a rubensi formákat szemlélve megkérdezte:
– Tulajdonképpen mit szeretnél?
– Szerinted mit szeretnék?- kérdezte Ilonka és közben úgy nézett rá, hogy abból Péter egyáltalán nem nézte ki, hogy mit szeretne.
– Nem igazán tudom, ha arra a körülményre gondolok, hogy az éjszaka közepén itt fekszel pucéran az ágyamban, akkor akár arra is gondolhatok, hogy meg akarod dugatni magad. Ám, ha az eddigi, nagyon is baráti viszonyunkra gondolok, akkor akár azt is hihetném, hogy csupán fesztelenül szeretnél megbeszélni valamit. Szóval, drágám mond mit akarsz, ne mellé beszélj, pontosan mond meg.
– Szeretnék lefeküdni veled.
– Ezt te jó ötletnek tartod, főleg így, hogy az egész iroda tudni fogja?
– Mióta érdekel téged, hogy a csajok mit dumálnak. Egy időben azt is beszélték rólad, hogy meleg vagy, mert még nem kezdtél ki senkivel. Talán cikinek tartod, hogy egy ilyen öreglánnyal kefélj, vagy ennyire nem jövök be neked?- Péter pontosan ettől félt, erre mit lehet mondani.
– Igazából nem tartanám helyesnek, ha ez megtörténne, egy mert a munkatársam vagy, kettő mert jó barátom is vagy és három, hogy férjnél vagy.
– Hú mekkora erkölcscsősz vagy. A harmadik rövidesen megszűnik mert elválok.
– Elválsz?
– Igen mert a Bélus felszedett valami fiatal csontkollekciót, állítólag, így huszonöt év után jött rá, hogy a vékony nőket szereti.
– Sajnálom, de nem hiszem, hogy erre az a megoldás, hogy keresel te is egy fiatalabb pasit. Nézd olyan jól megvoltunk. Az, hogy hogy ennyi ideig kibírtam ebben a tyúkólban csak neked volt köszönhető. Ezt tegyük most tönkre? – Ilonka sötétszőke leszállópályájáról az arcára téved a tekintete, a kék szemekből már folytak a könnyek, amikor észrevette, hogy a könnyeit nézi, zokogásban tört ki. Ezt soha nem szerette a nőkben, nem tudta mit kezdjen egy síró nővel, most azonban nem gondolkodott, csak odafeküdt Ilonka mellé, átölelte rázkódó meztelen testét és simogatni kezdte az arcát. Pár perc után a helyzet kezdett kellemetlenné válni, de Ilonka csak nem akarta abbahagyni a zokogást. Végül, Péter úgy érezte napok múlva, egyszer csak hirtelen befejezte. Kibontakozott az öleléséből felült, és azt mondta:
– Köszönöm! Köszönöm, hogy neked több eszed volt.- aztán könnyed puszit nyomott Péter ajkára, felvette a köntösét és kiment.
Hősünk nem tudta ez után mit tegyen. Végül az ablak elé ült és bámulta az eget és a távoli fényeket. Amikor a nap első sugarai felszakították az éj takaróját felöltözött és összecsomagolt.
Lent a recepción csak annyit mondott:
– Sajnos el kell mennem. Kérem délig ne árulja el senkinek, hogy már nem vagyok itt.- a kérést nyomatékosítandó egy ötezrest csúsztatott az egyenruhás lány elé.
Hazafelé megállt egy kávéra. A telefonján belenézett az állásajánlatokba, el is mentett hármat.
Az irodába többé nem ment be, üzenetben annyit kért Ilonkától szedje össze és küldje el neki a holmiját. Sikerült egy olyan helyet szereznie, ahol otthonról dolgozhatott, aztán még mellé két rész állást. Dolgozhatott kedvére és kereshetett is, néha eszébe jutott az iroda a csajokkal és csodálkozott magán, hogy három évig kibírta köztük, végül is ha nem jön Mónika még mindig ott lenne. Néha a rossz hozza el a jót, gondolta.
Egyszer, amikor a telefonján nézegette a randi appot, eszébe jutott az az éjszaka Ilonkával, élesen látta érett, duzzadó idomait, érezte az ölelését, és arra gondolkodott, tulajdonképpen miért mondott neki nemet. Talán ezért, hogy most így lehessen.
„Ráérsz este?” Írt rá valaki, megnézte a képet, helyes lány volt, sötét szőke hajjal. „Persze, mikor, hol?” „Felmegyek hozzád.” Ez kicsit gyors nekem gondolta, de Ilonka felidézett emléke azt súgta neki, néha változni kell.
– Szia.- az ajtóban Emili állt.
– Ez most mi?- kérdezte Péter.
– Átvertelek.- mosolygott Emili és átkarolta a nyakát úgy húzta fel magát a szájáig. Péter felemelte és bevitte.
A reggeli után azt mondta neki:
– Este hozd el a cuccaidat.
– Gyere hozd fel, lent van a kocsiban.
– Hogyan? Ezt honnan tudtad előre?
– Ilonka mondta. Elmesélte az éjszakátokat és biztos volt benne, hogy miattam nem nyúltál hozzá.
– Egy szót sem beszéltünk rólad akkor éjjel.
– Ő a fogadott nővéred, nem tudtad?
Ilonka, Ilonka mondogatta Péter, míg Emili két óriási bőröndjét cipelte. Egyszer meghívom ebédre.