nézz a puskák torkolattüzébe
gyönyörű
száguldó ólomhuszárok rontanak
vágyaidra
hulló vércseppekből csókot dob
a halál
légy üdvözölve béke
mert járkálnak még
nyakkendőbe bújva
mikrofonokba mondják
érted
s kihantolják az elődök
bűneit
mert kopottak bár
a bársonyszékek
a hokedlinél azért
kevésbé kemények
nézz a puskák torkolattüzébe
tudd, gyönyörű ez
és őszinte szó
mert a szócsövek
torkolattüzébe nézve
hangszórók fekete
szemébe nézve
csak a hazugság
mocskolja arcod
s nem a drága vér
tudnod kel ott fönt
már mindig lesznek
s rád hivatkozva sokszor
ellenedre tesznek
ne törődj velük
csak élj
mondj áldást
a megszegett kenyérnek
mesélj a kicsiknek
köszönj a szélnek
este csókolj
vígan várd a reggelt
de ne menj a térre
mert várnak ebédre
a hangszórókból nem jön
csak hazugság
s ha elfogyott
jönnek majd a puskák
menj haza
mer minden jelszó végzet
a szabadság
csak filozófiai képlet
s az egyenlőség
rosszul játszó mérleg
az igazság a hazugság
egy része
s te úgy sem tehetsz szert
soha az egészre
te menj
vár a munkád
várnak az évek
soha ne tudd hát
hogy szebb, hogy jobb is
lehetne
menj
a hatalom
soha nem lesz érted
csak önmagadért
s te mint a kő
mire rálépnek
annyit számíthatsz csak
de tudd a bársonyszékek
s a hokedlik közötti térben
nincs más csak
a hatalomra éhes vágyakozók
te menj
tedd a dolgod
mert minden más a tiéd
1989. június 16.