5. fejezet
A sivatag szellemei
Mindenütt kövek, homok. A semmi végtelenbe vesző ritmusa. Izzó út mely lerázza magáról tevehajcsárok, kereskedők, rablók, öszvér-emberek, mágusok nyomait. Mirha, arany, tömjén, gyöngy és drágakő föld felett lebegő zarándokútján kiszárad a torok, a szem és fül megcsalva gazdáját önálló életbe kezd.
Sima lejtők melyeket, mint asszonyok titkaik felé hulló csípejét simogatni kezd az ember. Hegy élek melyek hajnallá sebzik az éjt. Vöröslő gránit, vakító gipsz, foglyul ejtett kék algák a fény fűtötte kvarcolvasztóban mesélik millióéves történeteiket.
Fény mely érzéki kézzel masszíroz életet reggelenként az elfagyott testbe, hogy délre a telhetetlen vágytól megvadult perverz korbácsosként ostorozzon
Folytatás>>A fiú5fejezet