most búcsút inthetünk
a mezítelen combok
lassan majd betakaróznak
a fedetlen keblek sem soká
lógnak már bele
kéretlenül az életünkbe
ó fantáziátlan nyár
heved múltán
agyunkban újra vetkezni
kezdenek a lányok
s a hűs szellők érdeskeze
forróvá dörzsöli emlékeinket
borzongatóbbak már az esték
egyre több szúnyog menekül
szobámba
s a lét kérdéseire adott
csattanós válaszaim nyomán
vöröslő foltok
megannyi útjelző
az elmúláshoz