Augusztus

most búcsút inthetünk

a mezítelen combok

lassan majd betakaróznak

a fedetlen keblek sem soká

lógnak már bele

kéretlenül az életünkbe

 

ó fantáziátlan nyár

heved múltán

agyunkban újra vetkezni

kezdenek a lányok

s a hűs szellők érdeskeze

forróvá dörzsöli emlékeinket

 

borzongatóbbak már az esték

egyre több szúnyog menekül

szobámba

s a lét kérdéseire adott

csattanós válaszaim nyomán

vöröslő foltok

megannyi útjelző

az elmúláshoz

Post navigation