SÉTA

Lépteim széthullnak
a puha fűben
a fák koronája
elnyeli a fényt
A zöld homályban
fehér kövek világítanak
rajtuk névfelirat
élt tól-ig
a lelkiismeret fölösleges szobrai
élt tól-ig
ennyi maradt
az első lépteket
az első szavakat
az első csókot
eltörölte az idő-radír
Egy sző maradt csak
egy név egy felirat
a homályban
hallgatózó fű
és néhány sétáló szeretkezik az elmúlással