a betűk sorban állnak
csak válogatni kell
s rakni őket
egyiket a másik után
szavakká mondatokká
talán minket is így
válogat valaki
dobál jobbra balra
míg összeáll a történelem
nem törődik azzal
mennyit ér a könnyünk
nem olvassa kiáltványainkat
csak rakosgat játszik
mit se bánja
kit hová vet szeszélye
jó lenne tudni így van
s nem csak sejteni
hogy bármit tegyünk is
valaki mindig tarkón ragadhat
imádkozni már nem tudunk
de azért néha
még félünk mert eshet fejünkre kő
megbotolhatunk
elszerethetik hű asszonyunkat
bármi rossz
bármi jó megeshet velünk
rakosgatunk hát
szavakkal játszunk
s szánk félúton
remegve várja
föl vagy legörbüljön éppen