A házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csöndjét. A holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom. A levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak. Félek e csönd-evő magányban, hiába én is ember vagyok. Sustorog a szél, nyikorog a fűzfa, hold ezüstje…
HALLGASD CSAK
A kút fölé hajolsz és lent a mélyben keresed az arcodat De jól tudod odalenn nem a te képmásod dereng Borzasztó arc lehámló bőrrel Hallgasd csak ezt a kattogást már működik az óraszerkezet fényes jövő vár mindannyiunkra Hallgasd csak ezt…
ÉS NEM TUDJUK
olvasok egy könyvet az istenről írták a hitről írták és a szeretetről olvasom közben nézem a világot és érzem, hogy nem lehet nekünk embereknek nem lehet ekkora szerencsénk hogy a dolgok mélyén ilyen csodálatos valami legyen mint az isten az…
Na most írj
Na most írj valamit vigyorog a papír s fehér szemérmetlen űrt tár elém körben a szobában enyésznek foszladoznak volt témáim a csönd az isten a gond az atombomba s néhány félbevágott ütem bomlik egyetértésben Na most megmutathatod gondolom…
ÉJFÉLKOR
üresebb a szívem a friss papírnál s mint kirakott tehervagonokban éjfélkor oly sűrű benn az éj szavak kellenének s toll ami írja szem ami olvassa száj kéne mondani fül hallani s kéne egy agy ami megérti szavak kellenének de papírüres…
Aki lát
ó nap fáradhatatlan mosónő megfürösztesz minket a fényben lemosod rólunk az álmok fanyar páráit aztán a szélbe löttyinted tegnapunktól szürke mosóvized de nem tisztíthatsz meg már gyermekként is úgy élünk mint az aggok emlékeink gólyalábain egyensúlyozunk a halál felé akár…