Lépteim széthullnak a puha fűben a fák koronája elnyeli a fényt A zöld homályban fehér kövek világítanak rajtuk névfelirat élt tól-ig a lelkiismeret fölösleges szobrai élt tól-ig ennyi maradt az első lépteket az első szavakat az első csókot eltörölte az…
Kategória: Ének a XXi. századból
A CSÖND
a szavak nem árthatnak a csöndnek mert a csönd jelen van mindenütt s tudja hogy minden hang minden zaj csak időleges ott van a lelkekben s a falakba zártan ott van az éjben ott a napsugárban s ha szétszakítják dobhártyád…
ÉNEK A XXL SZÁZADBÓL
A szemünk elé emeltük kezünket a szupernóva-fényben megláttuk a csontokat az erek vörös hálóját láttuk és a lelkűnkbe égett örökre amikor éjszaka elindultunk a hegyek felé már órák óta csönd volt elindultunk és lépteink koppanása akár a vízbe hulló kavics…
LEHETNE
Lehetne ez az ágy lövészárok is s te alattam hulla s én feletted hulla én alattad hulla melletted hulla mellettem hulla halottgyalázó kezekkel tapogatjuk egymást pénzt és egyebeket keresve zsebekben ruhák réseiben reményeink kék foltok takarják félelmeinktől nem látunk előre…
A VONATOK
A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a kerékcsattogás…