Kategória: Vers

Pom Pom

papucs orrán pamutbojt mondtam s attól kezdve máris Pom Pom voltam egy bojt amit feltesznek levesznek de azért kedvére van az embereknek most fürdőzök itt a Pom Pom létben tudom azt hogy mit mikor miképpen boldog vagyok mi más is…

Egy rossz könyv után

kacskaringós mondatok között araszolok a végső céli a regény nehezen kelletlenül véget ér megkönnyebbülök mint az olajszennyezéstől megmentett szárnyaikat próbálgató madarak semmit nem tudok az üzenetről ha volt is eltűnt nyomtalanul a háromszázötven oldal mocsarában itt vagyok üresen hiába két…

Kezdet

kezdet az első szó kimondatott s mint egy végzet elindult a vers s többé nem lehet visszahozni a szó előtti csendet az üres papírt mely fehéren várja végzetét nem nincs erő mely visszaszívná számba a szavakat tollamba a tintát most…

Homok, kő, papír

  az idő-homok felissza életünk tetteinktől nedves múlt időn tétovázva ízlelgetjük a felismerést semmit nem értünk kövek közt várunk mint ki -nem-nyílt virág csipkés árnyékok bujkáló fények mögött rejtőzködünk a könyvet lapozd ha látni akarsz a betűk árnyékai a sorközök…

Mint a hegy

  tépj el egy papírt s vele a csendet éld át hogy múlik el sercegve egy levél hogy támad mozgolódás a némaságban aztán nézd amint havaznak szállnak a fecnik szilánkjai a szerelemnek tépj el egy papírt s vele a mindent…