“Így kérte el az apától a lányát.
Szerelemnek,szeretetnek,
útitárs-nak,múzsának
a maradék időre.”
Amikor elolvastam kedves ismerősömnek ezt az írását, nagyon megfogott ez a kifejezés, ez a mondat, mely az amúgy remek írásból kiemelve új életre kelt bennem.
Maradék idő, ízlelgettem, és tudtam valami olyanba botlottam, ami több, dúsabb, jelentésekben gazdagabb, mint amilyennek elsőre látszik.
Megszületünk és rögtön kapunk némi maradék időt, ki csak pár percet, mások egy évszázadot, aztán éljük az életünket ebben a maradék időben, illetve ennek a maradéknak is csupán a maradékában.
Hányszor mondjuk, majd, ha lesz rá idő, megcsinálom, megnézem, meghallgatom, elolvasom, ha marad időm. Megteszem, ha marad időm.
A maradék idő morzsáinak maradékában éljük az életünket, felcsipegetjük az igazi pillanatokat, mint a madarak a kenyérmorzsát, ám ennyivel jól nem lakhatunk. Elkezdünk hát időt vásárolni magunknak, s észre sem vesszük, hogy az időért idővel fizetünk, és soha nem tudjuk az árfolyamot.
Árfolyam, ez a szó átlendít egy másik tartományba, a megszámlálhatóba, s ha már megszámlálható, akkor korunk egyik nagy zsenijéhez fordulok. Régóta terveztem már, hogy elolvasom Stephen Hawking könyvét Az idő rövid történetét, mely inkább szól arról, hogy az emberek és maga Hawking mit gondolt az időről, mint arról, hogy mi is az idő tulajdonképpen.
Most egy esős délutánon végig olvastam. Meglepetésemre az Isten 46 szor, teremtőnek nevezve pedig 9 szer fordul elő benne. E nagy keresés közben, a tudományos végeredmény erre vonatkozólag csupán annyi, hogy az idő létrejöttéhez nem volt feltétlen szükség a teremtőre, de kizárni sem lehet, hogy világunk, az egy irányba folyó idővel, esetleg mégis az ő műve.
Mert a tudomány jelenleg még csupán a jelenségek különálló magyarázatáig jutott el, ám nem sikerült még ezeket a magyarázatokat egyetlen képletbe egyesíteni. Igazából azt sem tudhatjuk volt-e az időnek kezdete, azt meg, hogy vége lesz-e, még kevésbé kikövetkeztethető, mint ahogyan azt sem tudhatjuk mennyi időnk maradt még erre a következtetésre.
A tudomány tehát cserben hagyott, nem tudunk semmit a maradék időnkre vonatkozóan, semmit, ami közelebb vinne a megoldáshoz.
Pedig miként Hawking is írta, az ember hosszú idők óta, bármit jelentsen is ez, gondolkodik az időről.
Az egyik ősi módszer, a jóga legalább annyi eszközzel rendelkezik a probléma vizsgálatához, mint a tudomány, azzal a kivétellel, hogy míg a jógi rengeteg időt szentel ezeknek tevékenységnek, addig a tudomány megpróbál időt venni, vagyis mindenféle részecskegyorsítókat, obszervatóriumokat épít, annak reményében, hogy a mikro és a makro világból összeszedhető információkból valamikor összeáll az egyenlet. Ám ezeknek a dolgoknak a létrehozása is idő, sok ember, sok ideje kell. Emberek maradék ideje, mint fent említettem, az árfolyam előre nem megismerhető.
A jóga egy komplett rendszer, mely nincs tekintettel a maradék időre, ám ha valaki mégis kedvet érez arra, hogy egy apró kísérletet tegyen az idővel, akkor némi elszántsággal elvégezheti azt a gyakorlatot melynek lényege, hogy lefekvéskor végig kell képzeletben menni az elmúlt napon, pontosan úgy, mintha egy filmet tekernénk vissza, hátrafelé lépegetve kell eljutni addig a pillanatig amíg kikeltünk az ágyból, és mivel a visszajátszás folyamatában nem kikelünk hanem visszafekszünk, a végén feltehetjük a kérdést mikor is fekszünk éppen az ágyban. Így kiemelve magunkat a makacs időből, átlépünk az elméletileg átléphetetlen eseményhorizonton anélkül, hogy megsemmisülnénk az időnélküliség csapdájában.
Van még gyakorlat mely a jövőt próbálja ily módon megközelíteni, és van egy még nehezebb, amikor egy bármilyen időpillanatban kilépünk hosszabb, rövidebb időre a maradék időből, melynek akkor nem résztvevői, csupán szemlélői leszünk.
Tudom nincs időnk, hogy megtanuljunk kilépni az időből, sőt gyakran még csőrünk sincs, hogy valamicskét csipegessünk a maradék időből, mert miközben folyamatosan az időt mérjük, az eltűnik a mérlegben, s nekünk nem marad semmi belőle, de nincs is rá szükségünk hiszen idő nélkül nem létezünk.
Vagyis akinek ideje nincs, az maga sincs, bármi mást tapasztal ezzel kapcsolatban, az csupán illúzió.