A nyár talán, vagy biztosan, a legveszélyesebb évszak. Szinte állandóan riasztás van. Riasztanak, ha meleg van, ez nyáron mondjuk tényleg nagy meglepetés és meglehetősen ijesztő. Riasztanak, ha vihar várható, riasztanak, ha eső, ha jég jön, vagy ha csak beborul, aztán persze kiderül és jön a hőség, jujuj.
Szóval a nyárral vigyázni kell, havazás és ónos eső kivételével bármi jöhet.
Ez fokozottan igaz a hírekre. Bármikor, bármi történhet, valaki bikinire vetkőzik, vagy nem, mindegyik szenzáció. Régen ezt az időszakot uborkaszezonnak hívták, ma már nincs ilyen. Nagyjaink nyaralni mennek és ebből fergeteges sztorik kerekednek. Ilyenkor új kapcsolatok szövődnek, vagy régiek rehabilitálódnak, esetlegesen évtizedes románcok mennek tönkre.
Itt vagyok hát, véglegesen és visszafordíthatatlanul megriadva. Az egész helyzetben a legriasztóbb, hogy valamiért nem igazán hatnak rám a riasztások, ha például meleg van, akkor csak úgy minden riadtság nélkül melegem van, néha még izzadok is, de attól sem leszek ideges. Amikor pedig megjön az eső, elállok az eresz alá. Ha nagy a vihar, bemegyek a házba.
Erről az egészről szegény nagyapám tehet, szerintem. Egyszer azt mondta nekem, amikor az asszonyok a várható időjárásról beszélgettek, ha jól emlékszem, éppen a Medárdkor hulló eső negatív következményeit ecsetelték, szóval a papa azt mondta:
Ne törődj velük kisfiam, ha meleg van, menj árnyékba, ha esik, állj az eresz alá, ha fúj, bújj a fal mögé, ha hideg van, öltözz fel, az időjárásról többet nem kell tudnod, mert igazából nem is lehet.
Ezért riogatnak engem potyára.
Mondjuk, hogy egy bikinibe bújt hírességtől miért nem lepődök meg így nyár idején, igazából nem tudom. Erről a nagyapám nem tehet, pedig már az ő idejében is voltak celebek, Honthy Hanna vagy éppen Jávor Pál, időnként szóba került, azt hiszem.
Mindegy is, a lényeg, hogy nem tudnak olyat bevetni, amitől meglepődnék, persze lehet, ha Vajna mucust nem vízi síelés, hanem mondjuk a Finnegan ébredésének olvasása közben fényképeznék, lehet meglepődnék, de erre azért vigyáznak, mert ugye mindennek van határa.
Ez a meglepődés nélküli élet meglehetősen megterhelő nekem. Kimegyek a tópartra és celebek helyett csak székek, a tóban sellők helyett halak. Nem tudom, hová fog ez vezetni, de sok jóra nem számítok, ráadásul a mára beharangozott trópusi eső is elmaradt.
Szerencsére igaz a mondás, ha nagy a szükség, közel a segítség, megbotlottam és leestem a lépcsőn, mit mondjak ez alaposan meglepett, főleg az, hogy a járda milyen kemény, erre nem számítottam, mondtam az elején is, a nyár mindennél veszélyesebb.