Gyorsulás

Ma testi valónkban 24 óra alatt a világ bármely távoli pontjára eljuthatunk. Korunk legfőbb valóságának, az információnak pedig mindehhez csak pár másodpercre van szüksége. 

A Föld, ez az óriási csoda immár apró semmivé zsugorodott. Amikor Verne megírta a 80 nap alatt a Föld körül című regényét, még nem is sejthette, hogy mostanra a 80 óra is nevetve teljesíthető lesz, és nincs messze az az idő, amikor a 80 perc sem lesz elképzelhetetlen. Gyorsulunk.

Valamikor nem csak a tájak voltak végtelenek, de a fejlődés is abban az ütemben zajlott. Évezredek teltek el, míg a földről fölkapott kődarabból, csiszolt kőszerszám lett. Aztán a XIX. század közepétől gyorsulni kezdtek a dolgok. Ma már ott tartunk, hogy egy ember élete alatt olyan jelentős változások zajlanak le a tudományok és főleg az alkalmazott tudományok terén, hogy az szinte utópiának tűnhet. 

Az első munkahelyemen a nagy számítógépnek, mely cégek tucatjainak adminisztrált, ha jól emlékszem, 256 KB volt a memóriája, 30 MB a merevlemeze, ma a telefonomban 6 GB van, ami ennek a 23 000-szerese. Nem csoda hát, hogy az ember ebben a fejlődésben lemarad. Még azok is lemaradnak, akik amúgy a fejlődést elősegítik, irányítják, mert a tovább fejlődéshez szükséges adatok, ismeretek java már a mesterséges memóriákban van. Az ember még irányítja ezeket a gépeket, de valószínűleg már nem sokáig, hamarosan eljön a pillanat, amikor a folyamatokat addig generáló ember hirtelen a folyamatok útjában áll majd. 

Ebből az átlagember csupán annyit érzékel, hogy egy csomó dolog megkönnyíti az életét, vagy időnként megnehezíti, de igazából a többségnek még csak lövése sincs, hogy az egész miként történik. Egy kattintás az egérrel, egy simítás a telefonon, és kinyílnak az információ bugyrai, s sokaknak fogalmuk sincs róla, hogy ez a bugyor tele van dezinformációval, hazugsággal, direkt vagy tudatlanságból származó félrevezetéssel. 

A sztárok életéről való félreinformáltság azonban csak a kisebb gond, az igazi baj az, hogy ma már az energiaellátásunk, az utazásunk, sőt már az élelemhez jutásunk is az információs hálózat jó működésétől függ. Mert ahogyan számológép nélkül már nem tudunk számolni, úgy nem tudunk termelést irányítani sem, és nem tudunk kereskedni, sőt már gabonát termelni sem, mert a traktort, a kombájnt, a vetőgépet is számítógép irányítja a műholdak jelei alapján. 

Mi már csupán részei, eszközei, vagy célpontjai vagyunk a folyamatoknak, de az irányítói nem. Mondhatnám, annyira begyorsultunk, hogy lekerültük önmagunkat, egy személyben vagyunk vesztesek és győztesek. Ám már látszik a célszalag, de nem érünk el odáig soha, mert a kapzsiság rég legyorsult bennünket és körbeért a Földön. Immár nincs hova kihelyezni a kulimunkát, nincs igazából kit lerabolni, ezért most megkezdtük saját magunk kirablását. 

Európa elrablása újra megtörténik, annyi csavarral, hogy most önmagát rabolja el. Mi mást is tehetne? Saját farkába harap, mint a kígyó és elkezdi lenyelni magát, még van egy kis időnk, hogy kimásszunk saját szánkból, de látva a hozzáállást, biztosan nem fogunk. 

Nincs hova gyorsulni, lépjünk a fékre, a szakadék ráér, bármeddig lassulunk, türelmesen vár reánk.

Post navigation