átizzadt lepel az éjszaka egyforma közönnyel takarja be reményeink félelmeink s nem marad belőlük más csak az ágyrugók kristályrácsaiba írt forgolódások nyikorgó üzenete nem marad más belőlük csak tompa várakozások csönddel sötéttel körülfolyt moccanások átnedvesedett megszáradt lepedők könnytelen sóhajok meg…
AZ ELSŐ ESTE
Ez az első este fényévek óta nélküled nem vagy itt s én kételkedem abban hogy én itt lehetek-e így egymagam ágyunk fölött nincsenek csillagok a repedéseket bámulhatom csupán s paplanom alatt a világ minden hidege testemre ül nem vagy itt…
Áradat
a kék tenger felszínén úszó narancshéj oly giccses látomás hogy elfelejtjük a kezet mely odahajította nincs-e igazuk a bezárt szívűeknek kik nem keresnek okot csak élnek élvezik egy szőke nő látványát a mohazöld takarón hallgatják az éterben búgó „I love…
AZ UTOLSÓ KÖNNYCSEPP
A szemedből hulló utolsó könnycsepp fényes gömbjében a szomorúság még egy végsőt sóhajt aztán szótlan kimúlik a konyha szürke kövén A zsebkendő buldózer elsimítja a bánatfolyók holtágait A szem még kissé duzzadt piros de a szem által közvetített kép az…
NINCS TÜKÖR
a lényeget tudni volna jó de így csak bámulhatod a holdat hallgathatod az eső cseppenését s várhatod míg valaki szólít lehunyt szemhéjad mögött kivirágzik a fény hallod már jól a véred dúdolását érzed az idő nem veszett el csak kiköltözött…
NÉZEM AZ ESŐT
az ember néha kinézne a hóra de manapság már csak eső esik és ettől elgondolkodom hogy a félig évszakok a félig napok a félig félmondatok mögött tán már én is csak félig vagyok nézem az esőt gondolok a hóra és…