ezredévek óta az éjszakában mint lángnyelvek táncolnak hajladoznak a végtelent kutató mozdulataink izzunk az éjben mint a föld gyomrában sorsukra váró kövek szent robbanások áradó nedveiben lubickolunk ó megszentelt paráznaság ó éj te örök kerítő átkozzuk együtt a reggel inkvizítor…
Kategória: Vers
Az éj
„Csöndben ne lépj az éjszakába át. Dúlj, fúlj, ha megszakad a napvilág…’’ (Dylan Thomas) kiálts a nap elhagy minket s a dobok hangjai mint eltévedt madarak verdesnek a fák között kiálts hogy egy szikra mégis itt maradjon magvául az…
A Dunánál
a felső rakpart kopott padján ültem tavasz van még nem úszik dinnyehéj régóta már a habok sem fecsegnek csak annyi maradt hogy hallgat a mély hallgat mert tudja zavaros vizéből tiszta bölcsesség nem terem hallgatok én is mit…
Elmegyek
lassan kétezer éve már hogy nap nap után megpróbálok embernek megmaradni de reggeli felbuzdulásaim szégyenkezve takaróznak az éjbe kétezer éve már hogy újuló reménnyel várom a hajnalokat ám éjszakánként ha ritkán elszunnyadok álmaim hazudós államférfiak bőbeszéddel festik a rózsaszín jövendőt…
Önvizsgálat
kifogytam az érvekből magam ellen kerestem kutattam de nem leltem a bajt hibám csak annyi hogy vagyok ki vagyok emberként létezem s ez sokaknak fáj lehetnék senki gyengékre vígan taposó csibész de mit mondanék akkor a halaknak a tóban…