Kategória: Próza

Utoljára

“Minden évben elkövetkezik az az áldott pillanat, mikor tudjuk, hogy most nyírjuk utoljára a gyepet.” – írja Updike Az eastwicki boszorkányok című zseniális regényében, amelyből persze sikerült Hollywoodnak egy borzalmas filmes változatot készítenie, amelyben még véletlenül sem található a fenti…

Könnyű és nehéz

  Vannak időszakok amikor nehéz egy bloghoz témát, s a témához muníciót találni. Ez a hét nem ilyen volt, csak címszavakban a teljesség igénye nélkül: Tavares jelentés, meleg felvonulás, Kádár halálának 24. évfordulója, a kém botrány elsőfokú ítélete és így…

Az idő rácsai

    Akár szerencsésnek is gondolhatnánk magunkat, hiszen tanúi voltunk, a 2000. év beteltének. Aztán együtt gördültünk át a maják időkerekén egy újabb ciklusba. Néha túl sok jelentőséget tulajdonítunk ennek, néha semmit, s közben egy pillanatig sem gondolkozunk azon, hogy…

Egy bulváranalfabéta vallomása

A benzinkúton ismertem meg Claudiát. Akkoriban sokat jártam oda. No, nem mindig tankolni, inkább naponta többször kávézni. Claudia minden reggel ott várt a pultra helyezett újságos állványon. Akkoriban vált a férjétől, és én naponta olvashattam címszavakban, hogyan is állnak éppen.…

Az utas

    “Mert, hogy egy vár vagy egy székesegyház nagyon öreg, teljesen időszerűtlen, és itt-ott omladozik, az természetes, az a dolga. De amikor egy olyan hely mutatja a mulandóságot, ami a pillanatnyi örömök számára készült, például egy kávéház vagy egy…