A cím János evangéliumából való és egy általánosan elfogadott emberi vágyat testesít meg. Az emberek többsége szeretne békességben élni, ám ez a békesség sajnos csak keveseknek adatik meg.

Miért? Tehetjük fel a kérdést, ám a válasz bár ugyanarra irányul látszólag, valójában annyiféle, ahányfélék vagyunk. Amennyiben alapos vizsgálatnak vetjük alá a témát, arra jutunk, hogy az okok emberenként változhatnak ugyan, ám mindig valami külső körülményben találjuk meg ezeket az okokat. Pikkel rám a főnök, nem volt szerencsém, nem ért meg a párom, a családom, a…

Valóban? Tényleg elhisszük, hogy a dolgok kívülről befelé változnak, hogy amit megtapasztalunk, annak csak elszenvedői vagyunk, de nem kiváltói, alakítói? Tényleg azt gondoljuk, hogy a béke nem a szívünkben, hanem valahol messze kezdődik, és nekünk az a dolgunk, hogy eljussunk abba a távoli jövőbe, térbe, hogy megkaphassuk?

Lehet ez a látszat, hiszen, ha kimegyünk a világból és találunk egy nyugodt, barátságos helyet, akkor valóban megnyugodhatunk egy időre, vagy ha van módunk ott maradni, talán örökre. Tehát igazolva láthatjuk, hogy a béke valahol van. Arra nem gondolunk, hogy hogyan jutottunk oda. Hát úgy, hogy keresni kezdtük ezt a békét és ezt a megoldást találtuk rá. Ám maga ez a keresés bennünk kezdődött, belül vágytunk rá és megpróbáltuk hamis emlékeink nyomába eredve megkeresni. Ha pedig megtaláltuk, nem is gondolunk rá, hogy ez a béke bennünk kezdődött.

Igen, a béke, a saját és a többiek békéje is csak bennünk kezdődhet. Békességet hozok nektek, mondta Jézus. Ezt a békét azonban nem úgy hozta, hogy tessék, itt van. Hanem úgy, hogy azt mondta, engedjétek el a jövőtől való aggodalmaitokat. Legyetek, mint a gyermekek, ártatlanok, vagyis romboló emlék nélküliek.

Mert bár a múlt, bizonyos megtanult és jól használható dolgok esetében fontos lehet, a legtöbb esetben azonban csak akadály, amely feltételezések spiráljába taszít minket, hogy minden szinte ugyanúgy, vagy hasonlóan megtörténjen.

Mit tehetünk hát? Nagyon keveset, ez a kevés azonban több mint elegendő. Először is be kell látnunk, hogy a béke bennünk kezdődik, a magunké is, és a környezetünké is. Aztán neveltetésünktől, meggyőződésünktől függően kell alkalmaznunk a tanítást.Mert nem mond erről mást sem Jézus, sem Buddha, sem a jóga mesterei, sem a mai modern tanítók. El kell engedni az aggodalmakat a jövőről, és el kell engedni a múltat.

A béke bennünk van. Minden másodperc, amikor nem gondolunk a jövőre, nem rágódunk a múlton, hanem csak létezünk, átéljük ezt a békét.

Rohanó életünkben, ha nem vagyunk szentek, aszkéták, jóga guruk, akkor egy módon közelíthetünk ehhez a békéhez, ha megpróbáljuk élvezni a természet szépségét, a zenét, a könyveket, a verseket, ha minden pillanatban nyitottak vagyunk a különlegesre, a szépre.

Ezekből az ihletett, önmagukért való pillanatokból, amikor múltunk és jövőnk elporlad, lelhetjük meg egy apró pillanatra a békét. Amennyiben képesek leszünk sok ilyen pillanatot összegyűjteni, talán egy napon megleljük, amit keresünk, felfedezzük, hogy mindig is a miénk volt, és csupán elfejeltettük, hogyan leljünk rá.

Legyen békesség, köztünk és bennünk mindenkor.