Én manipulálok, te manipulálsz, ő manipulál. Hát nem. Helyesen így van: engem manipulálnak, téged manipulálnak, ők manipulálnak, engem, téged és mindannyiunkat.
Persze a magánéletben is működik ez a befolyásolás dolog, de csak ösztönösen, és általában nem túl hatékonyan. Ám a mai korban már ipari méretekben vagyunk kitéve tudományos kutatások, vagy éppen régi titkos tudások alapján felépített manipulációözönnek.
Általában nem akarnak tőlünk mást, csak hogy vegyünk valamit, néha átlátszóak a módszereik, máskor meg nagyon kifinomultak. Az egyszerű módszer az, hogy valami eladhatatlan árut nagy kosarakban az útba tesznek, hogy kerülgetni kelljen őket, állítólag miközben a többség csak elmegy mellettük, azért mindig akad, aki vesz belőle. Egyszerű, de eredményes módszer. Nem feledkezhetünk meg az akciókról sem, ezekre szinte mindenki ugrik, hiszen mindenki szeret jól járni.
Vagy nézzük a pénztárzónát. Valamiért soha nincs elég pénztáros, valamilyen hosszúságú sort mindig fenntartanak, nem véletlenül, várakozás közben még bekerülhet a kosárba ez, az, ehhez azonban idő kell. Ha túl hosszú a sor, kinyitnak egy másik pénztárt, ám ha a sor hirtelen megrövidül, azonnal be is zárják.
Az sem véletlen, hogy mi hova kerül a polcokon, alul és felül vannak azok a dolgok, amelyeket mindenképpen megveszünk, hiszen szükségünk van rá, ezek súly szerint a mosópor alul, a vécépapír felül, középre pedig azok a dolgok kerülnek, amelyek már nem biztos, hogy nélkülözhetetlenek, illetve drágábbak az átlagnál.
Ezek ellen a manipulációk ellen aránylag könnyű védekezni, írunk egy listát és ragaszkodunk hozzá. Amennyiben még arra is ügyelünk, hogy a lista termékcsoportonként legyen összeállítva, akkor még a felesleges mászkálást is megúszhatjuk.
Sokkal durvábban bánik velünk a média, ott már sokkal kevésbé tudjuk megállapítani, hogy mikor és mire akarnak rávenni bennünket. A direkt kereskedelmi reklám még aránylag könnyen lenullázható, mondjuk, addig valami mást csinálunk, ám az indirekt közlések már kevésbé kivédhetők. Ezek pedig bárhonnan jöhetnek, lehet egy egyszerű riportfilm, amiben valamiért a pozitív tartalmak közben feltűnik valami a háttérben, ami aztán a bevásárláskor a kosarunkba kerül.
A politikai tartalmú üzenetek pedig egyszerűen betiltásra szorulnának. Hallgassunk csak meg egy politikust, a többség szinte képtelen normálisan beszélni, ha mikrofon vagy választók vannak a közelében. Bármilyen témáról van szó, próbálja beleszőni pártja éppen aktuális mondandóját, melyet néha csak rokonértelmű szavak, vagy ugyanazon szó különböző mondatokba való beillesztésével próbál közölni, de lehet hosszabb szöveg is, ami a manipulációs technikák segítségével van fölépítve, hogy aztán mondandója a tudatalattinkba férkőzzön.
A modern ember egy kísérleti telepen él, ahol különböző hasznokért ellene fordítják a még természetes közegben összeszedett automatizmusait, melyek valamikor a túlélést szolgálták, mostanra azonban csupán féregjáratok lettek, melyeken át bejuthatnak a tudatába azok, akik ismerik a módját.
Mindenki a szabadságért küzd, miközben ez a szabadság nem több annál, hogy a meglévő pénzét elköltse arra, amire mások rábeszélik általában igen kifinomult módszerekkel.
Aki valódi szabadságot szeretne, annak nem elméleti konstrukciók megvalósulásáért kellene küzdeni, hanem a manipuláció ellen, mert az a szabadság legnagyobb gátja.
Képzeljünk el egy világot, ahol nincs reklám, ahol nincsenek rafinált céglogók, ahol nincs semmilyen politikai kampány, a pártoknak nevük van, és a képviselőknek szintén, ám nem beszélhetnek arról, mit akarnak, az ugyanis általában csak valamilyen elméleti konstrukció, mely soha nem állja ki teljes mértékben a valóság próbáját. Erre mondhatják, és már hallom is, hogy mondják, de akkor mi alapján válasszon fogkrémet vagy éppen politikai pártot az ember. A válasz pedig egyszerű, megérzései és tapasztalatai alapján, úgy, mint most, csak éppen manipulációmentesen.
Persze, tudom ez csak utópia, az ember mindennél jobban vágyik arra, hogy újra és újra átverjék, persze úgy, hogy azt higgye, szabadon döntött. Ahogy Az ördög ügyvédjében Milton (Al Pacino) mondja: „A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya, ha hozzáérsz, nem száll fel többé.” Nos, a manipuláció az, ami ezt a lepkeszárnyat nap nap után, hol gyengédebben, hol erősebben megérinti, de mi észre sem vesszük, hogy már soha többé nem tudunk felszállni.