magányos reggeleken valami újra várok valami jelre de csak egy álom csak egy elfogyó remény ami még éltet ma nem esik de a szeptemberi nap nem ígér már csupán pár jó órát rohamosan fogy már a fény s jön…
Kategória: Vers
Kéktoll belecsap a lecsóba
Kéktoll kedvenc hokedlijén ülve arra gondolt ő nem egy átlag ürge ő benne ott van egy látható tehetség s kinyilvánításához megvan a merészség Fölállt hát a hokedlit odahagyta igen a spiritusz ez mindennek a magva tollat ragadott hát…
Homlokomon
homlokomon levelek árnyai s mögöttük az idő sötét alaktalan csomói a múltban gyúlt tüzek nyaldossák látomásaim lángjaik közt babonák tűnnek el s teremnek új képzetek a jövő nem táborozhat le itt a nagy folyam szempillám szélénél véget ér fák tüdőhólyagjai…
Bolyongásaim
hogy hány ezer úton indultam el s hány ezerszer nem értem célba legenda már rege melyet esténként magamnak mesélek ha volna százezer újrakezdés ha volna a halálnál könnyedebb radír az igaz útra tán még rátalálnék de az esték egyre…
Lehetnék boldog
boldog lehetnék mint oktalan állat vígan nyújthatnám kezem a halálnak befogadhatnám odúmba had időzzön kedvére s legyen velem hűvös reggeleken fáradt estéken álmos éjszakákon hogy érezhessem őt levegőm kifújva én a halált ajtómon beeresztem mert ahol ő bejön ott…