Kategória: Próza

Az eltűnt idő nyomában

  Elnézést kérek Marcel Proust kedvelőitől (magam is köztük vagyok), hogy az írótól kölcsönzöm eme igencsak földhözragadtnak szánt írásomat, de nem jutott eszembe más, hogy ezt a semmit, az időt kiemeljem a hétköznapok szürkeségéből. Miről is van, vagy lenne szó?…

Amikor az ihlet elszáll

  Mit tegyen az író ember, ha éppen írnia kellene, de valahová elkódorgott az írhatnékja és csak bámulja némán a billentyűzetet? Sehol egy léha létra, egy elveszett befőző szer, sehol egy kapitális politikai vagy  bulvár szenzáció. Mit tegyen, ha kiül…

Eszméletvesztés

  Vasárnap délutáni szieszta, ilyenkor néha kezembe veszem a távirányítót, amit általában rövid időn belül megbánok. Mostanság, hogy az angol liga pihen, délután igazából felesleges mozdulat ez. Mindegy, az egyik magyar kereskedelmi adón éppen autós műsor megy, két magát jópofának…

Nem lehet megunni?

  Nem tudom, vannak-e dolgok, amiket nem lehet megunni, de néha mintha lennének. Most a hétvégén a miniszterelnök ott volt, ahol így nyár közepén mindig lenni szokott, és beszédet is mondott, ha már ott volt, ahogy szokta. Láthatóan nem unja…

Mondatok a kertből – 2. rész

  Időnként a tavat is rendbe kell tenni. Ezért ma kissé lehangoló a kinézete, a víz félig leeresztve, ragasztás, növényritkítás; ha már a kert megújult körben, akkor a tó sem maradhat le. Holnap újra töltöm, talán megmarad a tervezett magasabb…